I. BEVEZETÉS
Egyszer hajdanán, egy olyan korban, amelyben nem uralkodott el úgy a tudományosság, mint a miénkben, az asztrológia elismert módszertan volt. A hagyományokra és a megfigyelések révén megismert alapelvekre épült, és a hozzáértők
arra alkalmazták, hogy bepillantást nyerjenek vele nem csak a jövőbe, hanem az emberi lélekbe is. Aztán elérkezett a Felvilágosodás, az ember mind több ismeretre tett szert az anyagi Univerzumról. Egy időre úgy tűnt, hogy az asztrológia és
a kozmosz megismerésének szimbolikus eszközöket használó többi módszertana anakronizmussá válik, egy buta és hiszékeny korból itt rekedt babonává. Becsmérlői nagy meglepetésére azonban az asztrológia nem volt hajlandó a Föld
laposságáról szóló tannak, az ördögűzésnek és az aranycsinálásnak a sorsára kerülni. Él és virágzik, népszerűsége szüntelenül növekszik, és ismét kiérdemelte az intelligens emberek bizalmát azzal, hogy a modern korban a
pszichológiatudomány és az ember belső természetéről szóló tudásunk megnövekedése hozta el. Az évszázadokon át tartó lenézettség és kigúnyoltatás azzal végződött, hogy az asztrológia túlélte és legyőzte ellenzőit, és szemléletesen
bebizonyította, hogy amit kínál, az milyen nagy értéket képvisel az önmaga megértésére vágyó modern ember számára.
Az itt átnyújtott horoszkóp-analízisben arra törekedtünk, hogy az asztrológia és a pszichológia által feltárt ismeretanyagot a magas szintű számítógépes technológiával megtámogatva, megalkossuk a vizsgált személy asztrológiai portréját, amely teljes
mértékben személyre szabott, és amely utat nyit az önismeret kiszélesítése előtt. Ez nem jövendőmondási jellegű asztrológia, hanem pszichológiai asztrológia a komputerizáció biztosította keretek között a lehető legelmélyültebb és legrészletezettebb.
Természetesen nincs az a számítógép, amely helyettesíthetné az embert, jelen esetben egy tapasztalt asztrológust. Ám meggyőződésünk szerint Ön is azt fogja megállapítani, hogy a jelen analízis minden várakozást felülmúlóan alapos és részletes képet
tár fel az Önben működő komplex dinamikákról.
Shakespeare azt írta, hogy színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Úgy is felfoghatjuk, hogy a horoszkópunk a szerepünk metaforája, benne a díszlet, a szereposztás, illetve maga a történet pedig életünk utazásának vezérfonalát
képezi. Miközben végigolvassuk az asztrológiai portrénk fejezeteit, nagyon hasznos lehet, ha eszünkbe jut ez a színház-metafora, mert segítségünkre lehet az asztrológiai elemzés által elénk tárt sorsunk helyes értelmezésében. A sors lényege nem abban
rejlik, hogy ki vagyunk szolgáltatva bizonyos elkerülhetetlen eseményeknek. A lényeg a személyiségünkben rejlik, vagyis a mélyben megbújó vágyainkban, a konfliktusainkban és a belülről fakadó törekvéseinkben. Senki sem képes másmilyen lenni, mint
önnön valója. Életünk minden eseménye - akár kicsi és múló, akár nagy és sorsformáló -valamilyen formában mindig az egyén személyiségéből ered.
II. AZ ÖN PSZICHOLÓGIAI TÍPUSA
A születési horoszkópunkban feltáruló egyéni jellemvonások sokasága - mint bárki más esetében - egy bizonyos vérmérsékleti háttérre támaszkodik. Ezt a hátteret akár pszichológiai "típusunknak" is nevezhetjük, mert ez határozza meg az
életünk során adódó helyzetekre adott tipikus vagy jellemző reagálási módunkat. Már életünk kezdetén sem vagyunk egyformák, és mindenkinek vannak bizonyos erősségei, kifinomult és jól fejlett adottságai, amelyeknek hasznát veheti a
kihívások, a konfliktusok és a problémák kezelése során. Ugyanígy mindenkinek vannak gyenge pontjai is -olyan területei, amelyek fejletlenek, kevésbé jól használhatóak és problematikusak.
Életünk folyamán a pszichológiai típusunk nem marad statikus, nem marad változatlan. Mindannyiunkban jelen van egy bizonyos valami - nevezhetjük akár tudatalattinak, akár egonak, akár léleknek -, amely a kiegyensúlyozottság, a teljesség
irányába törekszik, és amely igyekszik integrálni az életünkbe az elhanyagolt vagy kevésbé értékelt tulajdonságainkat, vagy belső jellemvonásainkat. Életünk egyes fontosabb fordulópontjai során lényünk legbelső magja - amely mélyebb és bölcsebb,
mint a tudatos énünk - konfliktusokba küld bele bennünket, hogy így lehetővé tegye a gyengébb területeink fejlesztését, és ez által jobban kiteljesedjen emberi lényünk valamennyi oldala. Látni fogjuk, hogy a pszichológiai típusunkat részletező itt
következő bekezdések javaslatokat is tartalmaznak arra vonatkozóan, hogyan könnyíthetjük meg ennek a belső hajtóerőnknek, hogy a kiegyensúlyozottabb élet felé vigyen bennünket. Az élet ezt előbb vagy utóbb úgyis elhozza nekünk. De többnyire
hasznos, és sok problémát meg lehet előzni azzal, ha tudatosan együttműködünk ezzel a folyamattal.
Tárgyilagosság és "civilizált" viselkedés
Önnek világos, erőteljes, objektív elképzelései vannak, és alapvetően fontosnak érzi mindenben az igazságot és a becsületességet. Az észérveket többre tartja, mint a rendezetlenséget, és az elvei is fontosabbak, mint a személyes reakciói.
Van azonban egy alapvető konfliktus a személyiségében az ésszerű, elfogulatlan szellemisége és az intenzív érzelmei között. Más szavakkal úgy lehetne jellemezni Önt, hogy hajlamos a "fejében élni", mivel ez biztonságosabbnak,
civilizáltabbnak és "illendőbbnek" tűnik. Eközben az érzelmei gyakran ellentmondanak annak, amit az észérvek szerint éreznie kellene, ezek a "helytelen" és "önző" reakciók pedig összezavarják. Bár a hagyományos értelemben véve
valószínűleg nem intellektuális beállítottságú, mégis ösztönösen gyors felfogású, jó a fogalmazókészsége, és képes objektív és igazságos módon értékelni, összehasonlítani a különböző tényeket. Valószínűleg emiatt terjedt el Önről, hogy
széles látókörű, megfontolt, erkölcsös, és figyelembe veszi mások nézeteit is. Kitűnően tud tervezni is, és elméje erejével rendet teremteni a zűrzavarban. Azt azonban nem szívesen adja mások tudtára, sőt, még önmaga elől is hajlamos
elrejteni, hogy a valódi érzelmei egy egészen más, egy szubjektívebb életszemlélettel ajándékozzák meg. Ezek az elhanyagolt érzelmek gyakran ösztönösebben ráéreznek a lényegre, mint a megbízható értelem.
Objektivitás, szemben az erőteljes érzelmi igényekkel
Hajlamos túlzott értéket tulajdonítani a racionalitásnak, amiből az következik, hogy előfordul, hogy megtagadja a saját vágyait. Ezzel nem csak önmagától tagadja meg, amihez alapvető joga lenne, hanem másoktól is. Mivel
általánosságokban gondolkodik, ezért hajlamos megfeledkezni az alapvető vágyairól és igényeiről. Erőteljes, ösztönös és nagyon érzékeny érzelmi élete miatt időnként depressziós is lehet, megmagyarázhatatlan dührohamokban törhet ki,
vagy olykor magányosnak, szomorúnak érezheti magát. Hajlamos egy másik, félelmet keltő területről is megfeledkezni: azokról a misztikus érzésekről, amelyekkel a határtalan szeretetre és békére vágyik. Az emberek iránt érzett szeretet és
ez a misztikus vágyódás közel állnak egymáshoz Önben, és ha eléggé bátor lesz ahhoz, hogy az erőteljes szellemi adottságai mellett az érzelmeire is jobban figyeljen, akkor megtapasztalhatja, hogy a közeli emberi kapcsolatok nem csak az
egyes emberek, hanem általában az emberiség és a saját maga iránti szeretetét is táplálják. Fegyelmezett, tárgyilagos és toleráns személyiségével könnyen képes megérteni mások nézeteit is. Ez azonban csak egy törékeny felszíni kép Önről,
mert rengeteg energiájába kerül, hogy megfékezze a lelke mélyén fortyogó valódi érzelmeit. Érzelmi életét valószínűleg sötéten és negatívan látja. Elképzelhető, hogy a neveltetése hatására alakult ki Önben az a szigorú értékítélet, amellyel
elveti a személyiségében levő és kevésbé eszményinek vagy tökéletesnek tartott jellemvonásokat. Hosszú távon azonban boldogabb és elégedettebb lehet, ha hagyja, hogy mások is megtapasztalják az érzékenységét, és mély érzelmeit.
Az egyik legkreatívabb módszer, amellyel jobb viszonyba kerülhet az érzelmeivel az, ha hajlandó több időt és energiát fordítani arra, hogy alternatív módon juttassa ezeket kifejezésre. Ilyen lehet például az írás, az agyagozás, a zenélés, a
tánc, vagy ha megpróbálja megfesteni mindazt, amit érez, és amilyen hangulatban van. Ezeket nem mások szórakoztatására kell megtennie, hanem csakis saját maga érdekében, mert ezáltal jobban megismerheti önmagát, és megértheti, hogy
az érzelmeink éppen olyan fontosak, mint az elméletek világa. Próbálja meg kimondani a "nem"-et, amikor úgy érzi, hogy azt kell mondania, mert ha állandóan csak azzal törődik, hogy hogyan "kellene" és hogyan "szabad" éreznie, azzal csak
neheztelést és indulatokat halmoz fel magában. Először is saját magát kell megszeretnie, különben semmit sem tud majd kezdeni a demokratikus és a humanitárius alapelveivel a gyakorlatban. Mivel állandóan megpróbálja megérteni a világ
dolgait, ezért egyedülálló adottsága van ahhoz, hogy rájöjjön, hogy mi a valódi értelme a személyes problémáinak. Ezzel sokat segíthet a többi embernek is, hiszen ők is hasonló gondokkal küszködhetnek. Ehhez azonban az szükséges, hogy
félelem nélkül szembesülni tudjon az érzelmeivel.
A valóság tisztelete világos, tiszta elmét eredményez
Önt szokatlan mentális képességek, és a tények, a világ realista és egészséges szemlélete jellemzik. Nem áll közel Önhöz az elvont teóriák és a filozofálgatás világa, inkább a realitások talaján marad, és a gyakorlati dolgokkal foglalkozik. Jó a
rendszerező képessége, józan a gondolkodásmódja, és fegyelmezett, akár tudományosan is képzett az intellektusa. Mindig képes annyira összpontosítani a céljaira, hogy minden esetben legyen eredménye az erőfeszítéseinek.
Gyakorlatiassága és idealizmusa miatt hatékonyan próbálja ki az új módszereket. Eredményes lehet a tudományos kutatásban, a programozásban, a szociológia vagy az orvostudomány terén, és minden olyan területen, ahol meg kell ragadni
egy alapelv lényegét, és aztán a gyakorlatban alkalmazni. Az életben az érzelmek világa adja fel Önnek a legnagyobb leckét. Realizmusával, ésszerű gondolkodásmódjával nehezen ismeri el, hogy a lelkiek is fontosak lehetnek. Elképzelhető,
hogy nem tartja értékesnek azokat a dolgokat, amelyeket nem láthat, nem tapinthat meg vagy nem tud kielemezni, és ebből következően nem csak azért utasítja el az érzelmek világát, mert az fenyegető erővel bír, hanem mert olyan
megfoghatatlan valami, amit nem képes ellenőrizni és uralni. Nem csak az érzelmeit nem veszi eléggé komolyan, hanem a képzelőerejének sem tulajdonít különösebb jelentőséget, ami azt eredményezheti, hogy a páratlan szellemi képességei
terméketlenné, értelmetlenné válhatnak. Annak érdekében, hogy jobb kapcsolatot tudjon kialakítani a tudattalan érzelmeivel, nagyobb teret kell engednie az életében a gyermeki, játékos énjének, mert ez által könnyebben kifejezésre
juthatnak bonyolult érzelmei. Az álmaink is sok mindent elárulnak a lelki életünkről. Próbálja meg néha felemelni tekintetét a földről, és rá fog jönni, hogy a lelki élete éppolyan valóságos, mint a külvilágban megélt énje, ahogy a szubjektív
szemléletre is legalább annyira szükség van, mint az objektívra. Ha el tudja engedni magát úgy, mint egy gyermek, akkor egyaránt képes lesz a tények világában és az érzelmek birodalmában is örömét lelni. Az érzelmi világa rengeteg
feladatot, de éppen annyi boldogságot is ígér.
III. A SZEMÉLYISÉG ÉS ÁRNYÉK-TÁRSA
A mélypszichológia egyik legfontosabb felismerése az, hogy az ember természete kettősségre épül, a tudat és a tudatalatti alapvető polaritására. Van egy olyan egyéniségünk, amelyet ismerünk - ez az "én", amely a megszokott módon
gondolkodik, érez és viselkedik, ezt tartjuk önmagunknak. És van egy másik, rejtett egyéniség - az árnyoldal -, amely a személyiségünk kevésbé elfogadható és kevésbé civilizált részeiből áll, és amely helyet próbál követelni életünkben, ezzel
mintegy szétrombolva önértékelésünket. Személyiségünk tudatos és tudatalatti részének összjátéka szüntelen feszültséget képez, életünk szakaszaiban folyton változik, és mindig összefüggésben áll a bennünket érő késztetésekkel és
kihívásokkal. A személyiségünk két része közötti feszültségből keletkezik az a belső drámánk, amelyről a következő részek szólnak. Egyúttal energiaforrásul is szolgálnak, amely mozgást, célt, konfliktusokat és személyiségfejlődést valósít
meg az életünkben. Más szereplők is lakoznak bennünk, és bár kisebb jelentőségű szerepeket játszanak, sőt, még vitatkoznak is a főszereplőkkel, ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy egyedi személyiséget alkossunk. Ha a horoszkópunk azt jelzi,
hogy ezek valamelyike nagy súllyal esik latba, akkor ezekről is leírást találhatunk a magyarázatokban. Az így kirajzolódó színmű, a fény és az árnyék bonyolult játéka képezi egyéni sorsunkat.
Az a vágy, hogy magasabb ideálokat szolgáljon, meghatározó a szereposztásban
Ön földi teremtmény, bár az elsődleges céljai nem az anyagi jólétének a megteremtésére irányulnak. Minden erőfeszítése mögött van egyfajta felajánlás annak a világnak, amit Ön a magasabb valóság alatt ért. Azonban a misztikus érzések
önmagukban még nem elegendőek Önnek, egy ilyen felajánlásnak a gyakorlati életben megvalósult szolgálat formáját kell felöltenie. Folyamatosan tudatában van annak, hogy van valami célja az életének, de hogy mi is az pontosan, az
valahogy mindig elérhetetlen marad. Így Ön eltökélten és lelkiismeretesen keresi az ösvényt, amely felnyitja a láthatatlan ajtót, felfedi azt az isteni tervet, amelynek a szolgálatára törekszik, és felszabadítja a fizikai megtestesülés rabságából,
amely olyan nagyon Önre nehezedik, de amely a színhelye is az elkötelezettsége próbájának. Nem is olyan módon spirituális, hogy megelégedne azzal, ha csak az élettel való egység egyéni megtapasztalásának élményében sütkérezik, és nem
is olyan értelemben vallásos, hogy vasárnaponként templomba járjon. Önnek tennie is kell valamit a hitéért. Talán a cselekedet és a munka lesz a legjobb módja annak, hogy kifejezze a szeretetét és önfeláldozását, akár egy embernek, akár
az Ön definíciója szerinti Istennek szánja azt. A jócselekedetek az Ön számára a belső értékesség igazi tesztjei. Meglehetősen eltökélt abban, hogy a saját értelmezése szerint legyen jó, még akkor is, ha ez örökös harccal jár. Le kell ugyanis
küzdenie erősen érzéki és önző természetét.
Konfliktus a spirituális törekvések és a földhöz kötöttség között
Konfliktus van Önben a józan értelme és azon intuitív érzése között, amely a fizikai világon túli, jelentőségteljesebb valóságra vonatkozik. Gyakorlatias ember, ezért hajlamos akkurátusan hozzá állni a földi felelősségeihez és kötelességeihez,
és valószínű, hogy korai életszakaszának jelentős részét a hagyományos értékrend megvalósításával töltötte. Lehet, hogy összetartott egy családot, gyerekeket nevelt fel, vagy olyan viszonylag átlagos munkát végzett, amelyben kétségtelenül
sikeres volt a született állhatatossága, önfegyelme és rendszerező képessége miatt. Azonban az is valószínű, hogy valaha a múltban - vagy talán ez még a jövőben jön el! - túlságosan szembetűnővé vált Önnek a céltalanság és az üresség
növekvő érzése ahhoz, hogy továbbra is az evilági feladataiba temetkezzen. Így az Ön útkeresése nem olyan valami, ami élete kezdetétől fogva jelen volt, hanem sokkal inkább egy átalakulás eredménye, egy olyan felfedezés, amely a
legfontosabbá vált az életében. Mintha hirtelen felfedezte volna azt, amit titokban mindig is érzékelt: hogy a látszólag valódi világ csak egy jelkép, egy "próba-területe" az alapvetően emberek feletti valóságnak, amelynek megtapasztalására
állandóan törekszik, és amelynek jelentős gyakorlati képességeit szentelte.
Hajlamos olyan rendszeres gyakorlatokat folytatni, mint amilyen a meditáció, a jóga, a különböző imádkozási szertartások, amelyek tükrözik a szervezettségre és a biztonságra való igényét, a világias dolgokon túli törekvésével együtt.
Feltűnő érzékenységgel viseltet a guruk és a spirituális vezetők iránt is. Élete során kétségtelenül kapcsolatba kerül különböző tanokkal és ezoterikus rendszerekkel. Ez részben azért van, mert a közvetlen tapasztalaton keresztül tanul a
legtöbbet, részben pedig azért, mert elvesztette bizalmát a saját, személyes intuitív érzékelésében, és hajlamosabb valaki más spirituális vezetésében hinni (legalábbis egy ideig). Nem kizárt, hogy a magasszintű törekvései során az az egyik
kulcsa az önmegvalósításának, hogy nagyobb hitelt kapjon a belső hangja, hiszen végül is ebből ered az a szikra, ami elindította az útján, és ez semmivel sem érzékeli kevésbé az isteni működést, mint bárki másé. Önben tehát különös elegyet
alkot a természetes spirituális vágyódás, és egy olyan konvencionális jelleg, amely megakadályozza abban, hogy túl messzire kóboroljon el a már kitaposott ösvénytől.
Vágyódás az anyagi világ túllépésére
Van Önben az elveszettségnek és a melankóliának egyfajta minősége, vágyódás visszatérni egy másik korba, helyre vagy dimenzióba, amely egyszer az otthona volt, és amelyet szeretne újra megtalálni. Olyan, mintha a jelenlegi életéből
féllábbal mindig kívül állna, és az egyik szemével egy megnevezhetetlen valamit figyelne, amelyet nehéz megfogalmaznia, de amely nagy részét alkotja annak az indíttatásának, hogy valami jelentőségteljeset tegyen másokért. Ez a vágyódás
bizonyos mértékig a gyermekkori tapasztalataiból fakad, mert valószínű, hogy hatással volt Önre valamelyik vagy mindkét szülője feloldhatatlan szomorúsága vagy áldozatisága. Azzal az érzéssel nőtt fel, hogy a világ egy boldogtalan hely, és a
valódi értelme valahol máshol van. Ön rendkívül érzékenyen reagál mások boldogtalanságára. Van Önben egyfajta önfeláldozási hajlam, amely rögtön társul egy olyan isteni létező iránti vágyódással, amely létezőben végre feloldódhat. Hisz
abban, hogy az "énje feláldozásával" magasabb tudatosságot érhet el, és miközben arra törekszik, hogy elfogadhatóvá váljon a magasabbrendű valóság számára, olykor hajlamos alábecsülni saját érzéseinek és értékelésének a fontosságát.
Mivel nem mindig értékeli eléggé a saját létét, ezért különösen alkalmas arra, hogy elfogadja mások spirituális vezetését. Talán meg kellene tanulnia jobban szelektálni, és kevésbé hajlamosnak lenni arra, hogy feladja önmagát. Ha nem hisz
abban, hogy az egoja valamit is ér, akkor miért gondolja azt, hogy Isten számára értékes lehet?
Az élet jóságában és értelmében való hit rugalmasságot és humorérzéket ad
Gyakorlatias érzéke ellenére Ön született filozófus. Van egy fiatalos, játékos szellem Önben, amely meg van győződve arról, hogy az életnek van értelmes célja, csak érteni kell a rejtjeleket, és hogy tele van tanulságokkal, fejlődésre ösztönző
erőkkel, amelyek még a legnehezebb helyzetekben is fellelhetőek. "Valamit ebből meg kell tanulnom" - ez az általános nézete. Valójában van egy szokatlan és kissé konok jellemző az Ön hitében, mi szerint: minél nehezebb valami, annál
inkább Önnek való. Mintha a Jóisten - bár a legjobb szándékai vannak Önnel -, mégis olyan helyzetekbe állítja, hogy nagyon meg kelljen dolgoznia azért, hogy rátaláljon arra, ami Önnek jár. Egyedülálló elegye van Önben a realizmusnak
(amely által mindenféle korlátozást és nehézséget kibír), és az élet alapvető jóságában való hitnek, amely viszont abban segíti, hogy a problémákat lehetőségként fogja fel, a kihívásokkal pedig optimista és derűlátó szemlélettel nézzen
szembe. Meglehetősen sokat tud az emberi természetről, és szeret jó tanácsokat osztogatni, viszont nem igazán tudja megfogadni mások javaslatait, mert általában Ön tudja jobban, hogy mi a teendő. Megvan az a képessége, hogy világi
értelemben véve nagyon sikeres legyen, de az is valószínű, hogy nem sokat törődik ezzel, részben mert alkatilag szerencsés és nem szereti, ha nyomás nehezedik Önre, részben mert végül is nem az anyagi javakat keresi valójában.
Folyamatosan aktív és kíváncsi elméje állandóan mindenre rákérdez. Alaposan tájékozott vagy felsőfokú szinten is jól képzett, egyszerűen azért, mert az életet érdekesnek és tanulmányozásra érdemesnek találja, különösen pedig az emberi
hitet és törekvést.
A spirituális sóvárgás ahhoz a vágyhoz vezet, hogy szolgáljon másokat
Van Önben egy különös passzivitás, és olykor azt a benyomást kelti, hogy létezik ugyan egy fizikai teste, és gondosan el is látja a földi kötelességeit, de valahogy nem igazán él ezen a világon. Ön olykor szétszórt és megközelíthetetlen, mintha
a valódi énje víz alá lenne süllyesztve. Gyakorlatiassága és született érzékisége ellenére úgy tűnik, mintha egy erőteljes vágyódás űzné arra, hogy maga mögött hagyja ezt a világot, és visszavonuljon egy másik, magasabbrendű vagy mélyebb
értelmű helyre. Elképzelhető, hogy ki tudja nyilvánítani ezt a vágyódását a művészetben, például a festészetben, agyagozásban vagy a zenében, mivel az önfegyelemnek és a hatalmas képzelőerőnek igen értékes elegye található Önben. Akár
művészeti, akár spirituális formában juttatja kifejezésre belső tapasztalatait, mindenképpen felfedezhető a szórakozottságnak egy bizonyos adagja a személyiségében. Egyfolytában vissza akar találni az otthonába, ami valahol máshol van,
mint a konkrét valóságban. Ahhoz viszont túlságosan gyakorlatias, hogy az egész világot elutasítsa. Hajlamos bevállalni azt a feladatot is, hogy másokról gondoskodjon, mivel a szolgálat az Ön számára a szeretet kifejezésének a
legtermészetesebb módja. Ön meglehetősen szerény, és nem vár el jutalmat az erőfeszítéseiért cserébe.
Valószínű, hogy gyermekkorában magányos volt, és hogy az életében tapasztalható rejtett áramlások zavarodottsággal és aggodalommal töltötték el. Néha még mindig össze van zavarodva és aggódik, mert rendkívül érzékeny a környezetére
és a benne élő emberek kimondatlan érzéseire, vágyódásaira, sőt, még az olyan nagyobb közösség lelki atmoszférájára is, mint például egy városé. A tudattalan iránti született fogékonysága -együtt azzal, hogy vágyódik egy olyan isteni
erőforrás iránt, amelyben feloldódhat -, meglehetősen elvonulttá teszi Önt, a külső megnyilvánulásai ellenére is. Ettől viszont még hangsúlyosabb lesz életének furcsa kettőssége. Sokat segítene, ha a művészetek segítségével fejezné ki az
érzéseit, mivel Ön érzékeny, tehetséges és fantáziadús lélek. Szüksége van azonban egy olyan személyre, aki támogatja az életben, és segít Önnek megbirkózni az olykor zavaró külvilággal.
Az erőteljes szenvedélyek miatti feszélyezettség megerősíti a magasabbrendűség utáni vágyódást
A spirituális törekvés nem az egyetlen indítéka annak, hogy vissza akar vonulni, vagy meg akarja haladni az anyagi valóságot. Emellett Ön nagyon fél valamitől, aminek forrása saját magában található. Fél szexuális és érzelmi igényeinek
késztetéseitől, ám a hatalomra és irányításra törő akarata egyenesen óriási, néha úgy tűnik Önnek, hogy teljesen elárasztja a személyiségét. Fél a csalódástól, a visszautasítástól és a tehetetlenségtől, mivel a gyermekkori tapasztalatai
megismertették Önnel a megtagadott, kényszerítő ösztönös szükségletek kevésbé kellemes oldalát, amelyek aztán rejtettebb és pusztítóbb módon kerülnek a felszínre. Az ösztönök egész birodalma ezért nagyon zordnak tűnik Önnek, és nem
mindig méltányolja saját érzéki természete elevenségét és erejét.
Az Ön spiritualitása tehát kettős célt szolgál. Egyrészt kielégíti azt a nagyon őszinte vágyát, hogy olyan isteni forrással legyen kapcsolatban, amely megtestesíti az Ön számára legfontosabb értékeket az életben. Abban is segít, hogy
kimeneküljön azokból a sötét és ijesztő érzésekből és késztetésekből, amelyek esetleg visszavezetnék a gyerekkorához, ami sokkal nehezebb volt, mint ahogy azt megélte. Ez az erő igyekszik Önben elkerülni a kezelhetetlennek tűnő emberi
tapasztalatokat is. Azonban előbb-utóbb szembesülnie kell azzal a birodalommal, amelyről úgy véli, hogy alacsonyabbrendű. Nem lesz képes ugyanis soha teljesen meghaladni, mert a testi és az ösztönélet túl erős Önben. Ez valójában
nagyszerű adomány, ha képes ezt meglátni benne, és erőforrásként szolgálhat jelentős szenvedélyének és belső erejének kiteljesítéséhez.
Menekülés a viharos érzelmek és az ösztönszükségletek világából
A szellem iránti vágyódása szélsőségesen fontos Önnek, azonban emellett nagyon érzéki ember, erőteljes vágyakkal. Rendkívül akaratos és sértett tud lenni, ha valamilyen módon akadályozva érzi magát. Óvatosnak kell lennie, hogy az
idealizmusát ne az ösztöneitől való menekülésre használja, mivel Ön soha nem lesz olyan típus, aki azonnal le tudna mondani bármiről is. Önnek minden számít, különösen az intim kapcsolatok, és az erotika jelenléte bennük. Talán végig
kellene gondolnia, hogy az érzékek épp olyan értékes eszközei a spirituális tapasztalatnak, mint azok a testen kívüli állapotok, amelyeket különböző ezoterikus iskolák és tanok gyakorolnak. Az Ön beteljesedéshez vezető útjának valamilyen
módon magába kell foglalnia az érzékiségét és született miszticizmusát is. Hajlamos azt hinni, hogy fel kell áldoznia vágyai nagy részét, mivel titokban fél attól, hogy megélje őket, és aztán azzal szembesüljön, hogy magával ragadó erejük van.
Az erőszakos önmegtagadás nem jó módszer, mert ha elfojtja ösztöneinek erejét, akkor az csak mély érzelmi és fizikai gyötrelmet okozhat. Sőt megakadályozza abban, hogy egy magasabbrendű tudatállapotba jusson, mert esetleg depressziót
és negatív jelenségeket zúdít Önre. Próbáljon meg önmaga lenni, és legyen bátorsága azt az ösvényt követni, amelyik illik az olyan életerős és fizikailag aktív személyiséghez, mint amilyen Ön.
Feszült elegye a földiességnek és annak az ösztönös késztetésnek, hogy meghaladja az evilági létet
Az Ön bonyolult természete két szélsőséget foglal magában: egy gazdag és eleven érzéki életet és egy erős vágyódást az isteni iránt, amelyet az anyagi világban végzett szolgálaton keresztül próbál érvényre juttatni. Kétségtelen, hogy számos
különböző módon próbálja integrálni személyiségének ezt a két pólusát, de végül is egyiket sem áldozhatja fel anélkül, hogy jelentősen veszélybe ne kerülne személyes boldogsága és jóléte. Mivel értékeli a hagyományokat és a
szervezettséget, ezért olyan spirituális hatalmasságok és ideológiák vonzzák, amelyek egyértelműen követhető utat ajánlanak Önnek. Ebben nincs semmi rossz, és talán lesz olyan szerencsés, hogy találjon egy olyan mestert vagy iskolát,
amelyben otthon érzi magát. Viszont ha túlságosan szó szerint értelmezi ennek az ösvénynek a tanait, akkor összeütközésbe kerülhet saját ösztöneivel, amelyek elkerülhetetlenül szembeszállnak majd az elnyomással, és nagyobb teret és
szabadságot igényelnek majd az életében. Még az anyagi dolgok iránti vonzalma (a szép tárgyak, a pénz nyújtotta kényelem értendőek ez alatt) sem zárja ki, hogy olyan életet éljen, amelyben a vágyott szellemiséget szolgálja. Viszont elég
függetlennek kell lennie ahhoz, hogy elfogadja a saját nyilvánvaló ellentmondásosságát is. Igyekezzék ezért olyan életstílusban élni, amiben éppen úgy méltányolja az érzéki és érzelmi élénkségét, mint a szellemi törekvéseit.
Rejtett önimádat a tudattalanban
Szemben azzal az erős belső elkötelezettségével és vágyával, hogy a mások segítésén keresztül szolgálja azt, amit Ön magasabbrendű valóságnak érzékel, létezik egy másik főszereplő is belső lelki színdarabjában. Ez a szereplő magába foglal
minden olyan minőséget, amelyet ki kellett zárnia tudatos értékei és viselkedése közül annak érdekében, hogy azoknak a magasabbrendű alapelveknek megfelelően élhessen, amelyekben hisz. Árnyoldalait nagyfokú önzés és exhibicionista
vájkálás jellemzi abban, hogy hogyan látják Önt mások. Így rejtett énje teljesen ellentmondásban van azokkal a kifinomultabb értékekkel, amelyekre a tudatos énje törekszik. Viszont mégis hatalmas életerő és energia van az árnyoldalában,
és fontos lenne, hogy a mindennapi életének részévé válhasson. Olykor túlzottan tudatos és jóságos, és ennek spontaneitása és humorérzéke látja a kárát. Ha elfojtja ezt a nárcisztikus árnyoldalát, akkor megtapasztalhatja, hogy a külvilágból
kísérti Önt, és rejtélyes módon újra meg újra összetalálkozik vele az árnyoldal minőségeit megtestesítő emberek személyében. Egyfajta irigységtől és neheztelő lehangoltságtól is szenvedhet, amely elkoptatja a hitét, és akadályozza a mások
segítésére irányuló erőfeszítéseit. Nem tesz jót azzal önmagának, ha a személyiségének éppen ezt a fontos oldalát tagadja meg.
Rejtett szükséglet arra, hogy a közönség csodálja
A magasabb rendű valósággal való foglalkozása nem zárja ki azt, hogy sikeres szolgálatának melléktermékeként igényt tartson a tömeg éljenzésére. Él Önben egy színész vagy színésznő, és van egy titkos fantáziája önmagáról - mint az isteni
kinyilatkoztatás egyedi eszközéről. Ahogy az ókori görög színészek Dionüszosz szolgáiként és az isteni szándék élő csatornáiként tekintettek önmagukra, úgy tekint Ön is titokban saját magára. Úgy véli, az emberek feletti akarat átáramlik
Önön annak érdekében, hogy az evilági valóságban megjelenítődhessen. Bár a tudatos énje soha sem nyilatkozna magáról ilyen gőggel és önimádattal (alapvetően Ön túlzottan is szerény, és lebecsüli önmagát), az árnyoldala viszont úgy
viselkedik, mint egy fékezhetetlen isteni gyermek, egy látnok, aki a maga nemében egyedülálló, felsőbbrendű lény. Olyan valaki, aki felette áll az átlagemberek sokaságának, bár nemesi kötelessége őket szolgálni.
Kreatív értelemben az árnyoldala magnetizmust és karizmát kölcsönöz a személyiségének. Könnyen megbíznak Önben az emberek, mert valóban van valami különös, tündöklő és energikus kisugárzása. Fontos, hogy Ön őszintén bevallja
magának azt az igényét, hogy dicsőítsék és szeresse a közönség. Viszont meg kell tanulnia megkérni a gyakorlati erőfeszítésért járó pénzt is, különben fennáll annak a veszélye, hogy tudattalanul azonosítja önmagát egy messiási szereppel.
Azután pedig rejtett módon fog előbukkanni az árnyoldala, és az Ön által definiált Isten iránti mély elkötelezettségét befeketítik titkolt ambíciói, és a mások feletti hatalmaskodása. Valószínűleg boldogabb lenne, ha egy olyan spirituális
ösvényt követne, amely nem kíván túl sok szolgalelkű alázatot. Ebben az esetben az Ön magas szintű egyéni stílusának kinyilvánítása során nem kerülne konfliktusba valaki más hatalmával. Ha viszont túlzottan szűk és önfeláldozó úton
próbál járni, vagy egy túlzottan egyeduralkodó hatalmasságot próbál követni a saját belső hangja helyett, akkor mások iránti irigykedése és féltékenysége tudattalanul tovább fog dolgozni Önben. Ez a csalódott árnyoldalát arra fogja
ösztönözni, hogy manipulatívabban és kevésbé vonzó szándékkal törekedjen a hatalomra.
Fontos, hogy értékeit és spiritualitását elismerjék
Szemben az Ön magas szintű elveivel és mások iránti erős felelősségérzetével, a személyisége árnyoldala figyelemre, dicsőítésre és a mások feletti hatalomra vágyik. Ez tulajdonképpen egy másik módja annak, hogy szeressék az emberek. egy
átfogóbb és kevésbé egyéni szinten. Önnek elmélyült és szenvedélyes természete van, amelynek elfojtásáért mindent megtesz, mivel ezt önzőnek véli, és tart attól, hogy mások, és végül Isten sem fogadja majd el. Egy ilyen árnyoldallal az
irigység problémája jelenti a legnagyobb veszélyt, hiszen amit nincs bátorsága megélni a saját életében, azt rossz néven veszi másoktól, akik viszont megélik. Valószínűleg erre a problémára többféleképpen reagál. Az egyik legtipikusabb
reakció az, hogy hátat fordít neki, majd rendszeresen megtapasztalja a kisebbrendűségi érzést és az önmaga alulértékelését. Az irigység másik kifejezési módja az lehet, hogy tudattalanul kritikus és romboló azokkal szemben, akik nem
félnek önzőkként láttatni magukat. Bennük próbál majd szégyenérzetet és spirituális szempontból kisebbrendűségi érzést felkelteni. Szüksége van arra, hogy az élet valamelyik területén egy kicsit páváskodhasson. Szüksége van a figyelemre
és a csodálatra anélkül, hogy bűnösnek érezné magát emiatt. Ez még talán támogathatja is azokat a magasabbrendű célokat, amelyekre törekszik, és nem okoz kárt bennük. Hiszen így boldogabb lesz, ebből következően őszintébben
nagylelkű, és spontánabb módon, vonakodás nélkül tud másoknak is adni önmagából.
Egy további fontos szereplőpár
Az eddig ismertetett szereplők és azok alapvető ellentéte alkotják a belső történetünk fő vonulatát. Rajtuk kívül van még egy álló szereplőpárosa a horoszkópunknak, akiknek egymás közötti szakadatlan konfliktusa minden bizonnyal a
mindennapi életünkben is tükröződik. Rövid bemutatásuk a következő bekezdésekben található.
A tökéletesség utáni vágy
A szépség, a rend és a tökéletesség mindenben a gondolatokban, tárgyakban és az emberi viszonyokban elengedhetetlen része az életének. Egy ízléses, tiszta és jól szervezett környezetre vágyik, és ugyanilyen barátokra, szeretőkre és
partnerekre. Ha azt tehetné, amit csak akar, akkor az élet is ízléses, tiszta és jól szervezett lenne, mivel Ön tart mindentől, ami közönséges, állatias és rendezetlen. Platónnak az a nézete, hogy a világegyetem 95 százaléka az értelem
irányítása alatt áll, a zavaró és nehezen kezelhető 5 százalékot pedig a káosz uralja. Ha szembesül azzal az 5 százalékkal, (amelynek megvan az a szemtelen tulajdonsága, hogy minden erőfeszítése ellenére előbújik), akkor hajlamos vagy
hátat fordítani neki, és figyelmen kívül hagyni, vagy pedig megpróbálja rendbe tenni.
Valószínűleg vonzódik a szép életfilozófiákhoz, ahogy a szép emberekhez is. Szüksége van arra, hogy higgyen egy alapvető rendező elvben és a fejlődés lehetőségében. Ha művészember, akkor az alkotásaival kapcsolatban örökös
elégedetlenség van Önben, és mindig a tökéletes belső látomásának egy hibátlan visszatükröződésére törekszik. Ha nem alkotó tevékenységgel foglalkozik, hanem számokkal, technológiával kapcsolatos dolgokkal vagy kutatással (amelyek
igazi alkotássá válnak az Ön keze alatt), akkor is mindent egy művész szemével néz. Szokása szerint automatikusan összehasonlítja az életet azzal a képpel, amit önmagában hordoz arról, hogy mi lehetne, és minek kellene lennie, ha valaki
megszabadítaná attól a bizonyos 5 százaléktól.
Nem szeret hosszan a mélyben és sötét helyeken időzni, és minden túlságosan primitív dolog zavarja, kivéve az erotikát, aminek saját szépsége éppen a nyilvánvalóan nyers formájában rejlik. Bár nem vágyik az uralkodásra, de azt sem
szereti, ha mások vagy a saját fékezhetetlen érzelmei irányítják. Ez utóbbiak azonban olykor átszakíthatják személyiségének rejtett ajtaját, és megzavarják hétköznapi életét. Egyszer az életben azonban szembesülnie kell azzal a figyelmen
kívül hagyott 5 százalékkal is, amely túl van a megérthető dolgokon, és amely meghiúsítja a megtisztulásra irányuló erőfeszítéseit. Bár rend és szépség uralkodik a belső világában, azonban Ön is, mint minden élőlény, része a természetnek és
részben ösztönlény. Még ha ilyen nehéz dolgokkal kell is szembesülnie, akkor is nagyon valószínű, hogy ezt az ésszerűségben való szilárd hitével fogja kezelni. Határozott meggyőződése, hogy végül majd a józan gondolkodás és az egyensúly
győzedelmeskedik.
Szenvedély és ösztönös szükségletek a tudattalanban
Ellentétben árnyalt, kifinomult és esztétikus természetével, van egy olyan rejtett oldal Önben, amely tartalmazza azokat a durvább minőségeket, amelyeket kizárt a tudatos értékei és viselkedése közül, annak érdekében, hogy megőrizze az
életstílusa szépségét, harmóniáját és rendjét. Árnyoldala azonban sokkal közönségesebb, mint Ön, tele van nyers agresszióval, szenvedéllyel és életerővel. Nehéz lehet összeegyeztetni ezeket a minőségeket a végletekig kifinomult és ésszerű
életszemléletével, mivel irtózik mindentől, ami faragatlan vagy kellemetlen. Eddig senki sem volt Önnek - saját magát is beleértve - tökéletes, és amit olykor kellemetlennek vagy hitványnak nevez, az lehet, hogy valójában olyan minőségeket
tartalmaz, amelyekre nagy szüksége volna. Árnyoldala megadhatja azt a vadságot és rugalmasságot, ami néha hiányzik Önből a törékenysége és a nem evilági érzékenysége miatt.
Ha szabadabban engedné a hétköznapi életében megnyilvánulni ezt az oldalát, akkor rájönne, hogy úgy sokkal jobban érzi magát. De talán még fontosabb, hogy a rejtett oldala nagyobb magabiztosságot adhat azokban a dolgokban,
amelyekkel kapcsolatban hajlamos feszélyezetten érezni magát: a szexuális megnyilvánulásai és a test értékelésének a területén. Állandóan igyekszik megtisztítani és megszépíteni a lelkét. Nem ártana pedig, ha észrevenné, hogy az
ösztönösebb oldalának is megvan a maga szépsége és értéke. Nagyon fárasztó állandóan úgy viselkedni, mintha egy márványtalapzaton állna, és ugyanolyan kimerítő az élő lelkét geometriai formákba szuszakolni. Az árnyoldala ismeri a
módját annak, hogyan lazulhat el, élvezheti az életét, hogyan örülhet másoknak és önmagának úgy, ahogy van: a hibáival együtt.
IV. A CSALÁDI HÁTTÉR
Családi minták és a pszichológiai öröklődés
Bár Ön független jellem, családi háttere azonban alapvetően meghatározza a személyiségét. A család olyan, mint egy élő organizmus, amely generációkon keresztül átörökít bizonyos jellemvonásokat. Emellett magában foglal különböző
sajátos viselkedésmintákat, és azt az érzelmi légkört, amely meghatározta gyermekkorát. Családja ellátta bizonyos lelki mintákkal, és az élettel kapcsolatos attitűdökkel. Színházi metaforákkal kifejezve: a lelkében játszódó színdarabjának
egyedi szereplői vannak, de magukban hordozzák a családja örökségét.
Az asztrológia nem annyira a fizikai, hanem inkább a lélektani öröklődésről árul el sokat, ami a generációkon keresztül ugyanúgy megmutatkozik, mint a vörös haj, vagy a kék szem. A viselkedésminták és attitűdök öröklődése gyakran a lélek rejtett,
tudattalan szintjein történik. Ezek ugyanúgy adódnak át egyik generációtól a másikig, mint a külső jellegzetességek. Ilyen minta lehet például, ha egy családban minden férfi sikeresen megvalósítja önmagát, vagy hogy minden nő csalódik a férjében.
Ezeket nem kell kimondani, sőt, még csak tudatosulniuk sem kell, mivel tudattalanul öröklődnek, és rejtett, nem verbális módon kerülnek át a családtagokba. Így a "sikeres férfiak" családjába született fiúgyermek különleges elvárásokat örököl,
amelyekre a természete, a személyiségjegyei alapján fog reagálni. A "csalódott nők" családjába született kislány pedig a kapcsolatok terén rendelkezik bizonyos mintákkal, amelyek őt mélyen és talán fájdalmasan érinthetik majd későbbi éveiben, ha
nem tudatosítja magában ezt az örökséget. Mivel családi háttere befolyásolja az életét, ezért születési képletében is megmutatkozik. Az asztrológia sokat segíthet abban, hogy felismerje ezeket a családi mintákat, hiszen attól függően alakul majd az élete,
hogy mennyire képes tudatosítani ennek az örökségének a hatását.
Szüleiről is árulkodik a születési képlete, velük kapcsolatban is látszik, hogy milyen minőségeket, tulajdonságokat hordoztak magukban. Ezek a "szülői minták" megmutatják, hogy milyennek látja Ön az édesanyját vagy az édesapját, és hogy ők hogyan
támogatják vagy hátráltatják az Ön életfeladatának beteljesítését. A családi háttér jelentőségét soha nem szabad alábecsülnünk, mert az nem csak a múltat jelzi, hanem mindenkiben tovább él. Ahogy a költő, Rainer Maria Rilke írta: "a sors nem több,
mint a gyermekkor egybesűrített változata".
Apa-kép a nő születési képletében
Az apa nem egyszerűen csak egy személy. Ő szimbolizálja azt a belső mintát és szemléletmódot, amelyen keresztül Ön az élethez viszonyul. A születési képletben megjelenő apa-kép így három dolgot mutat meg.
Egyrészt megmutatja az édesapjával - illetve azzal a személlyel, aki az apját jelentette Önnek gyermekkorában - való kapcsolatának legfontosabb jellemzőit.
Másrészt szimbolizálja azt, ami Önnek férfias minőségnek számít. Mivel édesapja volt az elsőszámú férfi szereplő az Ön életében, ezért ő nemcsak arra van erőteljes tudattalan hatással, ahogy Ön általában a férfiakhoz viszonyul, hanem arra is, ahogy
kifejezi személyiségének férfias, céltudatos oldalát.
Harmadrészt megmutatja az Önben rejlő apai minőségeket: ahogy irányítja és szervezi az életét; ahogyan eléri a céljait, kifejezi, és érvényre juttatja az akaratát, és ahogyan kialakítja erkölcsi alapelveit.
Az édesapjával való lelki kapcsolat hiánya szomorúsággal tölti el
Születési képlete alapján bonyolult és kiismerhetetlen személyiségnek látta az édesapját. Nem érezte őt határozott, megbízható embernek, akire bármikor számíthatna. Ennek lehetett olyan oka is, hogy fizikailag nem volt jelen az életében,
de elképzelhető az is, hogy túlságosan visszahúzódó, zárkózott vagy boldogtalan embernek ismerte őt, olyannak, aki nem tudja kimutatni a valódi, mély érzéseit. Bizonyos értelemben Önnek fel kellett áldoznia az édesapjával való őszinte és
szoros lelki kapcsolatát. Emiatt lelke mélyén nagyon vágyódik az után, amit nem kaphatott meg. Hajlamos arra, hogy idealizálja a hiányzó édesapját, és úgy tekintsen rá, mint egy misztikus alakzatra. Ezzel felmenti őt a felelősség alól, mert
ez igazolja részéről az elérhetetlenséget. Ez viszont valószínűleg összezavarja a saját magáról alkotott képét, mert így önmagát értékeli le, hibáztatja a kapcsolatuk alakulása miatt. Ebből lelki hozzáállásából fakad az is, hogy gyakran mások
véleményére túl sokat ad, és a környezetétől várja el, hogy megerősítsék az önértékelésében.
Vágy egy pót-apára
Mivel az édesapjával kapcsolatos tapasztalatai csalódással és szomorúsággal töltötték el, ezért rengeteg dolgot kellett a saját bőrén megtapasztalnia és önállóan elsajátítania. Ezek közül is a legfontosabb az volt, hogy meg kellett tanulnia a
saját apjává válni, megtalálni önmagában azt a belső erőforrást, amelyből táplálkozhat az ahhoz szükséges ambíció, akaraterő és kitartás, hogy éljen a lehetőségeivel, és jelentős eredményeket érjen el az adottságai által. Gyermekkorában
nem volt Ön előtt egy erős, határozott apakép. Emiatt örökösen le kell küzdenie azt a hajlamát, hogy arra várjon, hogy valaki vagy valami - egyfajta pótapa - leszáll a mennyekből, és erőt, ösztönzést ad ahhoz, hogy Ön elérhesse a céljait.
Időközben viszont mindig rá kell ébrednie arra, hogy saját magában sokkal inkább megtalálhatja ezt az erőt, mint bármilyen pótapában. Ha sikerül megoldania ezt a lelki problémáját, akkor el tudja majd engedni az édesapjával kapcsolatos
csalódottságát és szomorúságát, és képes lesz őt egy érzékeny, esendő emberként kezelni, ahelyett, hogy úgy viszonyulna hozzá, mint egy félistenhez, aki cserbenhagyta Önt. Ezután érzékelni tudja majd az édesapjával való kapcsolatának a
pozitív hatásait is. Az édesapja érzelmi vagy fizikai közelsége utáni vágy átalakulhat Önben a szellemi értékek iránti érdeklődéssé és vágyódássá.
Idealizált apa-képe mögött az isteni apa rejtőzik. Bár a valódi édesapja elérhetetlen volt az Ön számára, helyette azonban kialakulhat Önben a szellemi világok iránti érzékenység. Az idő előrehaladtával pedig egyre inkább érzékelheti, hogy
az apai energiát, amire vágyott, bármikor megkaphatja a spirituális világ által.
Anyakép a nő születési képletében
Az anya az apához hasonlóan nem egyszerűen csak egy ember, hanem egy alapvető életszemléletet, viselkedésmintát szimbolizál. A születési képletben megjelenő anya-kép három dologra utal. Egyrészt megmutatja az édesanyjával való
kapcsolatának legfontosabb jellemzőit. Ezek nagyrészt ismertek lehetnek Önnek, de néhány meglepő jellemzővel is találkozhat, mert ezek nemcsak az ő külső viselkedésére utalnak, hanem lelki világára is, a tudattalan dolgokra, amelyek
ettől még nagyon erős hatással voltak Önre. Másrészt kifejezi, hogy mit jelent Önnek a nőiség, hogyan éli meg saját női mivoltát, és hogyan viszonyul általában a nőkhöz. Harmadrészt jelzi az Önben rejlő anyai-minőségeket: a gondoskodó,
védelmező, biztonságot adó énjét, az optimizmusát, alkalmazkodóképességét, és azt, hogy mennyire érzi ösztönösen, hogy mikor kell várni, és bölcsen elfogadni a fennálló élethelyzeteket.
Erőteljes érzelmek
Az Ön születési képletéből az derül ki, hogy édesanyját erőteljes egyéniségnek látja. Családjukban valószínűleg ő volt a dominánsabb személyiség, még akkor is, ha a viselkedése alapján engedékenynek tűnt. Édesanyja ereje érzelmi szinten
nyilvánult meg, és kedélyállapota nagy hatással volt az Ön érzelmi fejlődésére. Lehet, hogy gátlásosnak tűnt, a lelke mélyén azonban szenvedélyes, erős akaratú nő volt, aki nagyon hűséges tudott lenni, ha azonban visszautasították az
érzelmeit, akkor éppen annyira haragos is.
Boldogtalanság, csalódás és neheztelés
Az Ön lelkében nagyon sokoldalú kép él az édesanyjáról. Gazdag, mély érzelmi világúnak, minden csalódás ellenére kitartónak és önfeláldozónak látja őt. Ezeket a tulajdonságokat Ön is örökölte, ettől van határtalan erő és bátorság a
lelkében. Az egyetlen probléma az, hogy édesanyja valószínűleg nagyon boldogtalan és érzelmileg elégedetlen volt, és emiatt elkeseredett, sőt akár depressziós is lehetett. Minél inkább próbálta ezt elrejteni, tudattalanul annál erőteljesebben
hatott Önre. Emiatt lehet Önben egy megmagyarázhatatlan, mély bizalmatlanság az élettel és a szeretettel szemben, leginkább pedig az elkötelezett szerelemmel kapcsolatosan.
Valószínűleg édesanyja házassága nem sikerült jól, és ez Önben úgy csapódott le, hogy tudattalanul arra számít: minden érzelmi kapcsolatból csak szomorúság és csalódás fakadhat. Őszintén és megértően szembe kellene néznie édesanyja
pesszimista szemléletével, mert különben fennáll annak a veszélye, hogy átörökíti kapcsolataiba a keserű, negatív mintát. Hajlamos arra, hogy néha nyomós ok nélkül megsértődjön. Ugyanakkor igyekszik elkerülni a túlzott elkötelezettséget,
mert fél attól, hogy úgy jár majd, mint az édesanyja, vagy hogy a partnere is hasonlóképpen fogja uralni Önt, ahogy tudattalanul az édesanyja tette ezt a családtagjaival azért, hogy ez adjon értelmet az életének.
Próbálja meg elfogadni, hogy a mély érzelmek nem feltétlenül járnak fájdalommal, csalódással, és hogy az édesanyjának bizonyos szempontból saját választása volt az, hogy abban a helyzetben maradjon, ami végül boldogtalanná tette. Ezután
már bízni fog a saját erőteljes érzelmi életében is, ami tulajdonképpen sokkal inkább adomány, mint átok. Attól, hogy kötődik valakihez, még nem lesz feltétlenül boldogtalan. Ha saját élettapasztalatait külön tudja választani a lelkében élő
erőteljes anya-képtől, akkor megélheti majd anyai lelki örökségének a pozitív oldalát is: a tartós, mély érzelmeket, és a mások iránti mély együttérzést.
Születési képletében kirajzolódik az édesanyjának egy másik énje is, ami bizonyos szempontból ellentmondásban áll azzal, amilyennek látja őt.
Egy csapdába került lélek
Édesanyja árnyoldala nagyon különbözött attól az érzelmileg függő és hagyományos értékeket valló nőtől, akit Ön gyermekkorából ismert. Volt egy független, eredeti énje is, és valószínűleg sok tekintetben megelőzte azt a kort, amelyben élt.
Szüksége lett volna arra, hogy a családi élet kötöttségeitől menetesen élhessen. A neveltetése és az értékrendje miatt viszont nem tudta igazán elfogadni ezt az énjét, ha ugyanis kifejezésre jutatta volna független, eredeti vágyait, akkor
önzőnek, vagy megvetendőnek tartották volna. Emiatt valószínűleg elfojtotta ezt az oldalát. Ön örökölte tőle feszült, érzékeny természetét, és azt a félelmét, hogy nem élhet szabadon.
Az érzelmi igények és a függetlenség összeegyeztetése
Tisztábban kell látnia édesanyja rejtett énjét, mert az Ön személyiségének is van egy erőteljes, független oldala, amit meg kell tanulnia összhangba hozni a biztonság iránti vágyával. Édesanyja dinamikus árnyoldalának megtapasztalása
nyugtalanságot hagyott Önben, amely valószínűleg úgy nyilvánul meg az életében, hogy fél minden változástól. Tart attól is, hogy ugyanúgy "csapdába" kerül, mint ő, emiatt hajlamos túlzottan függetlenül élni. Ez a gyermekkorában tapasztalt,
elnyomott feszültségekkel teli otthoni légkör miatt van. Próbáljon meg szembenézni édesanyja személyiségének ellentmondásosságával, mert ha tisztán látja az ő bonyolult jellemét, akkor saját magát is könnyebben értheti meg. Ezáltal
sokkal kreatívabban tudja majd kifejezésre juttatni eredeti, szabadságkedvelő egyéniségét, és az érzelmi elkötelezettség iránti vágyát.
Születési képletében kirajzolódik az édesanyjának egy másik énje is, ami bizonyos szempontból ellentmondásban áll azzal, amilyennek látja őt.
A gyermekén keresztül élő anya
Lehet, hogy édesanyja passzívnak, visszahúzódónak tűnt, de sokkal erősebb volt a látszatnál. Kreatív adottságait azonban sajnos nem élhette ki az életében. Emiatt Öntől várta, hogy sikeres legyen, és olyan életet éljen, amilyet ő szeretett
volna. Ez a vágy szoros köteléket teremtett Önök között, amelynek tudatában kell lennie, mert az Ön adottságait a saját életfeladatának és céljainak megfelelően kell kihasználnia. Ha nem tudatosítja kapcsolatuknak ezt az oldalát, akkor
fennáll annak a veszélye, hogy az édesanyja kedvéért az ő álmait fogja megvalósítani.
Kihasználatlan adottságok
Édesanyjától örökölte kreatív adottságait, és egyedi jellemét, amivel viszont már a saját egyéniségének megfelelően kell élnie. Próbálja meg elkülöníteni az Ön céljait az ő tudatalatti vágyaitól. Gyermekkorában valósággal eggyé olvadt az
Önök egyénisége, ezért Ön is magában hordozza az ő nem megélt vágyait. De Ön halandó embernek született, édesanyja viszont szinte már félistenként kezelte. A saját, egyedi törekvései is nagyon fontosak, és nem szabad feláldoznia őket a
mások - még az édesanyja - elvárásai miatt sem.
A szülők házassága
A születési képletében megjelenik a szülei párkapcsolata is, amely szimbolizálja az Ön lelkében élő párkapcsolati modellt. Ugyanúgy, ahogy bizonyos lelki mintákat átvett szüleitől, örökölt egyfajta hozzáállást a szerelemhez, a
párkapcsolathoz és az érzelmi elkötelezettséghez is. A születési képletében megjelenő szülői kapcsolat azt is szimbolizálja, hogy a saját lelkében mennyire van összhangban a férfi (vagyis az aktív, intellektuális, szellemi) és a női (a befogadó,
ösztönös és érzelmi) oldala. Ezért szülei házassága meghatározza az Ön lelkében élő párkapcsolati mintát, és megmutatja, hogy milyen módon tudja harmóniába hozni személyiségének két szembenálló pólusát.
Szülei házasságának az itt következő jellemzése éppen ezért szubjektív, és valószínűleg tudattalanul él Önben. Magában foglalja az összes olyan viselkedésmintát, amelyeket Ön is megél a kapcsolataiban. Ez nem ítélkezés a szülei felett, hanem egyfajta
hajlamot mutat az egyes kapcsolati minták felé, amelyek - bár ezeket bizonyos mértékig a szülei is megélték -, valójában az Ön személyiségére jellemzőek.
Fiatalos életszemlélet szemben a hagyománytisztelettel
Szülei kapcsolatában - ha szimbolikusan értelmezzük -, jelen volt a szabadság és az elkötelezettség közötti konfliktus. Édesapja az örök fiatalságot testesíti meg, édesanyja viszont sokkal inkább hagyománytisztelő, gyakorlatias és valószínűleg
önfeláldozó jellem. Szülei nem feltétlenül élték meg nyíltan az egymás közötti harcot, az Ön lelkében azonban jelen van ugyanez a konfliktus. Személyiségének egyik oldala édesapjához hasonlóan kelletlenül vállal magára anyagi és érzelmi
felelősséget. A túlzott elvárások elől Ön is szívesebben elmenekülne. Ez az énje rengeteg lehetőséget szalaszt el az életben, mert úgy érzi, hogy a túlzásba vitt rendszerezettség miatt kompromisszumot kell kötnie, vagy fel kell adnia a fizikai,
érzelmi vagy intellektuális vágyait. Az édesanyjához hasonlatos énje viszont biztonságot, elfogadást, állandóságot szeretne, amely valójában méltányos értékelése lenne az ő türelmének, kemény munkájának és önfeláldozásának.
A kalandvágy és a biztonságvágy összeegyeztetése
Szülei valószínűleg nem tudták feloldani az értékrendjeik között feszülő ellentétet. Emiatt Ön azt látta, hogy az egyikük folyamatosan kereste a biztonságot, a másikuk viszont folyamatosan menekült ez elől. Valószínű az is, hogy Ön
tudattalanul valamelyikük pártjára állt ebben a konfliktusban, és ezért nehezen tud harmonikus párkapcsolatot és lelki életet kialakítani. Ha édesapjával azonosul, akkor hajlamos csapdának, börtönnek érezni egy erős elkötelezettséggel járó
kapcsolatot. Ha viszont édesanyjával azonosul, akkor kiszolgáltatottnak, bizonytalannak és elszigeteltnek érezheti magát a hagyományos kapcsolati formák nélkül. Önnek lehetősége van arra, hogy összhangba hozza önmagában ezt a két
végletet, mivel személyiségében valójában mindkettő létezik. Képes lehet arra, hogy kiélje kalandvágyát, miközben hűséges és elkötelezett is egyben. Ha elfogulatlanul szemléli a két énjét, akkor rá kell ébrednie, hogy önmagában véve
mindkettő értékes - függetlenül attól, hogy a szülei hogyan élték meg ezeket a minőségeket. Ezután képes lesz tudatosítani önmagában mindkét minőséget, és felismerni a bennük rejlő lehetőségeket.
V. KAPCSOLATMINTÁK
A kapcsolatok a legmisztikusabb, legszebb, egyúttal legtöbb problémát okozó emberi élmények közé tartoznak. Az asztrológia és a pszichológia egyaránt arra tanít bennünket, hogy ami a kapcsolatokban történik, az soha nem véletlen, sem a
kezdetük, sem a lefolyásuk, sem a bennük előforduló konfliktusok, sem a végződésük. Ám az asztrológia sem képes azt megmondani, hogy jó vagy rossz házasságra "ítéltettünk", mint ahogy azt sem, hogy egy Rák- vagy egy Nyilas-szülött lesz
az ideális partnerünk. A horoszkópunk arról tájékoztat, hogy belsőleg milyenek vagyunk, és ebből eredően milyen minták, igények és késztetések játszanak közre a másokhoz fűződő kapcsolatainkban. Nem lehetünk másmilyenek, mint
amilyenek vagyunk, és azt sem tehetjük meg, hogy visszaküldjük a horoszkópunkat azzal, hogy más személyiséget kérünk magunknak. De azt megtehetjük, hogy igyekszünk minél tudatosabbak lenni. Mindig módunkban áll törődni az
ügyeinkkel, szabályozhatjuk az igényeinket, hiszen ez nem a partnerünkön, hanem rajtunk múlik, és azt is megtehetjük, hogy az örömöt, a bánatot kreatív módon dolgozzuk fel.
A következő bekezdések arról szólnak, hogy milyenek az Ön igényei és tipikus viselkedési mintái a közeli kapcsolatokban. A leírás arra épül, hogy Ön hogyan jön ki a férfiakkal. Ha viszont azonos neművel él közeli kapcsolatban, akkor is ugyanazok a
tulajdonságok érvényesek Önre. Bármilyen is az Ön szexuális orientációja, akkor is azonos önmagával - és végső soron a belső természete szabja meg a szerelmi irányultságát.
Konfliktus a spirituális törekvések és a személyes szükségletek között
Mivel ellentmondásos a természete a misztikus törekvései és az anyagi stabilitásra irányuló szükségletei miatt, ezért a szerelmi élete is meglehetősen bonyolult. Valószínű, hogy élete korai szakaszában egy hagyományosabb típusú
kapcsolatban élt valakivel, aki szintén a biztonságra, a kényelmes otthoni és családi életre vágyott. Ha ilyen típusú kapcsolatban élt, és ez tartott akkor is, amikor Ön a belső változásait átélte, akkor valószínűleg szembesülhetett egy mély
dilemmával. Minél jobban koncentrált az ember feletti világra, annál valószínűbben érezte, hogy túlnőtt a partnerén. Ha az élete későbbi időszakában jelent meg a spirituális érdeklődése, a partnerének azt a szerepet szánja, hogy mivel nem
érti meg, ezért visszahúzza Önt. Valójában ez a saját belső konfliktusa, a konzervatívabb és hagyományőrzőbb belső hangja, amely miatt kellemetlenül érzi magát a Földön, a menny után sóvárogva. De nyilvánvaló lehet az Ön számára az is:
egyedül kell követnie a belső útját, ami még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kapcsolata "rossz", vagy félre kell dobnia. Hajlamos kivetíteni saját bizonytalanságérzetét a partnerére. Elképzelhető, hogy ő negatívan reagál erre, de nem azért,
mert képtelen felfogni azt a láthatatlan világot, amit Ön felfedezni próbál, hanem azért, mert Ön ellenségesen kommunikál vele. Valószínűleg inkább Ön rekeszti ki őt, és nem fordítva. A spirituális út nem összeegyeztethetetlen a stabil
kapcsolattal, és egy olyan partnerrel sem, aki jobban orientálódik az anyagi világ felé. Hiszen Ön is mindkettőt akarja, és ennek nagy ára van. Amíg azonban megtalálja, amit keres, nem várhatja el senkitől sem, hogy hasonló tempóban járja
végig az utat, mint Ön.
Annak elkerülése, hogy mesterként kezelje a partnerét
Létezik egy olyan tipikus párkapcsolati minta, amelyet akkor hajlamos követni, ha Ön már elvált, vagy túl van egy hosszútávú kapcsolaton. Mivel Ön az isteni világ után kutat, és ugyanakkor meglehetősen világias és kézzelfogható módon
közelíti meg az életet, ezért valószínű, hogy ezt az isteni minőséget a szerelmére vetíti ki. Arra a megfoghatatlan és titokzatos férfira, aki látszólag megtestesíti azokat a spirituális minőségeket, amelyek kifejlesztésére Ön törekszik. A
szerelme tele van misztikus vágyakkal. Óvakodnia kell azonban attól, hogy a partnerét élő guruvá változtassa át, aki kezében tartja a mennyek kapujának kulcsát. Végül is egyedül kell megtalálnia a kapcsolatot Istennel. Ha a partnerétől
várja, hogy eljutassa a megvilágosodáshoz, akkor nagyot fog csalódni. Egy olyan férfi, aki érdeklődik a spirituális és a kreatív dolgok iránt, jó társ lehet az Ön számára, mivel megoszthatja vele álmait és törekvéseit, neki pedig előnyére válhat
az Ön született gyakorlatiassága. De próbálja meg különválasztani a létező partnerét rajongó ábrándjaitól, mert ez a két dolog nem ugyanaz.
Bizalmatlanság
A romantikus kapcsolat-eszménye mögött jelentős konfliktusok húzódnak meg. Ön a lelke mélyén nagyon fél a visszautasítástól. Emiatt nem bízik eléggé partnere szeretetében, és mindig elvárja tőle, hogy valamilyen egyéb -érzelmi, anyagi,
vagy szóbeli - garanciát, bizonyítékot adjon szerelméről. Ez a félelem részben a gyermekkori tapasztalataiból származik, másrészt pedig abból a határozott - bár lehet, hogy tudattalan - meggyőződéséből, hogy csak akkor veheti biztosra, hogy
mások szeretik Önt, ha ezt konkrét módon ki is mutatják. Emiatt gyakran tudattalanul arra számít, hogy majd csalódnia kell partnerében. Két tipikus kapcsolati mintába hajlamos belemenni. Az egyik szerint egy Önnél gyengébb partnert
választ, aki anyagilag, intellektuálisan, vagy kreatív adottságait tekintve "kisebbrendűnek" érezheti magát Ön mellett. Valószínűleg az ilyen kapcsolatainak is csalódás lesz a vége, mert alapvetően nem illenek össze, viszont ez mégis
biztonságosabb Önnek, mert a partnere jobban függ Öntől, mintha ez fordítva lenne. Ha ilyen jellegű házasságot köt, akkor az valószínűleg egész életre szól, viszont egy mélyebb, tudattalanabb szinten nem lesz soha igazán elkötelezett ebben
a házasságban. A másik véglet pedig az, amikor olyan férfibe szeret bele, aki valami miatt elérhetetlen Önnek, akár azért mert nős, vagy mert távol élnek egymástól, vagy esetleg mert képtelen érzelmileg elkötelezni magát. Hasznos lenne, ha
szembesülne a félelmeivel, és elhinné, hogy a múlt nem feltétlenül ismétlődik meg a jövőben, és hogy az, hogy valaki korábban nem szerette eléggé, nem jelenti azt, hogy Ön nem szeretetreméltó.
Vágy a kiszámíthatatlanságra
Látszólag úgy tűnik, hogy Ön biztonságra és állandóságra vágyik a kapcsolataiban, valójában azonban - ellentmondásos természetéből fakadóan - gyakran ennek épp az ellenkezőjét valósítja meg. Ön kevésbé otthonülő és monogám, mint
amilyennek látszik, és sokkal nagyobb szabadságra és változatosságra van szüksége, mint amit megteremt magának. Elképzelhető, hogy nem is tudatosul Önben ez a vágya. Ha azonban nem hajlandó megélni személyiségének ezt a
függetlenebb oldalát, akkor fennáll annak a veszélye, hogy olyan partnert választ magának, aki megtestesíti ezt a minőséget, és azáltal, hogy megköveteli magának a szabadságot, Önt is rákényszeríti arra, hogy megélje. Szabadságvágya nem
feltétlenül jelenti azt, hogy egyszerre több partnerre vágyik. Inkább arra törekszik, hogy olyan érdeklődési körei, barátai, tevékenységei legyenek, amelyek csak Önhöz tartoznak. Azt is jelentheti, hogy egy tartós kapcsolatban is igénye van
arra, hogy külön szobája legyen, vagy hogy néha egyedül menjen nyaralni. Röviden tehát: Önnek szüksége van egyfajta kiszámíthatatlanságra a magánéletében, és sokkal jobban jár, ha ezt tudatosítja és ártalmatlan módon éli meg, mintha
elfojtja, és megvárja, amíg a partnere kénytelen lesz elfogadni kiszámíthatatlan viselkedését. Ne féljen ettől a változékony énjétől, mert ez nem zárja ki, hogy tartós, stabil kapcsolatban éljen. Ez mindössze csak az ötven évvel ezelőtt uralkodó
párkapcsolati modellel nem fér össze.
Tudattalan áramlatok a szeretete mögött
Úgy tűnik, mintha Önnek nem lenne beleszólása a magánélete történéseibe, amitől csalódottnak és boldogtalannak érzi magát. Lehet, hogy az elhagyatottságot, a magányt kényszerült megélni, vagy pedig olyan férfiakba hajlamos
beleszeretni, akikről végül kiderül, hogy nagyon nehéz emberek. Az lenne a legfontosabb, hogy tisztában legyen a saját érzelmi igényeivel, mert néha hihetetlenül naivan látja a kapcsolatait. Valahol a lelkében a szeretetnek egy olyan mély,
átalakító megtapasztalására vágyik, amely általában nem megélhető egy hétköznapi kapcsolatban. Vonzódik az olyan férfiakhoz, akik már sokat küzdöttek az életben, és akik olyan helyzeteket teremtenek az Ön számára is, amelyekben
felfedezheti egy kapcsolat mélyebb vonatkozásait. Más szavakkal kifejezve: tudatosítania kell magában a szeretet árnyalt, rejtett formáit. Az orosz regényekben vagy a görög sorstragédiákban találkozhatunk ezekkel a mély tapasztalatokkal,
az élet sötétebb oldalával, a gyűlölettel, a birtoklással és a féltékenységgel. Ezek az ösztönös érzelmek nem feltétlen kórosak, egyszerűen csak nem férnek össze a tündérmesék által sugallt "boldogan éltek, amíg meg nem haltak"-szerű
felfogással, és azokkal a magasröptű elméletekkel sem, amelyek nem veszik figyelembe az emberi természet ösztönoldalát. Önnek nagyon mély érzelmei vannak, de a szeretete nem mindig önzetlen és kedveskedő. Ha nem hajlandó
tudatosítani ezt az oldalát, akkor tudat alatt olyan partnert fog választani, aki megéli ezeket Ön helyett, és ezzel fájdalmat okozhat Önnek. Próbáljon meg magában kialakítani egy kifinomultabb képet a szeretetről és a párkapcsolatokról,
mert a női magazinokban nem arról a kapcsolati modellről olvashat, amire Önnek szüksége van.
VI. AZ INTEGRÁCIÓ FELÉ VEZETŐ UTAK
Mint az előző oldalakon olvashattuk, a születési horoszkópunk mélyrehatóan bemutatja az életünk számos aspektusát. Megtehetjük azt is, hogy hátrébb lépve szemléljük a horoszkópunkat, tehát inkább teleszkópként, mint mikroszkópként
használjuk, mert így rálátásuk lesz a teljes képre. Az alábbiakban néhány tanács következik arra vonatkozóan, hogy hogyan tehetünk tudatos lépéseket az egyéniségünk alkotórészei közötti harmónia fokozására és a személyiségünk központi
magvának - amit a pszichológusok egonak: "én"-nek neveznek - erősítésére. A szabad akarat korántsem jelenti azt, hogy átváltozzunk valaki mássá. De azt igenis jelentheti, hogy kiteljesedjünk a horoszkópunk jelezte lehetőségeink keretei
között. Azt jelentheti, hogy teljes mértékben kiaknázzuk a pszichénk valamennyi aspektusát ahelyett, hogy vakon tévelygünk, tehetetlennek érezve magunkat, és a belülről vagy a külvilágból érkező impulzusok és behatások ide-oda sodornak.
Előfordulhat, hogy két ember asztrológiai adatai ugyanazok, de az egyik szüntelenül küszködik a belső démonaival, evezőjét vesztett csónakként sodródik a viharos tengeren, miközben a másiknak valahogy mindig szilárd marad a
személyisége, és így biztos kézzel tudja vezetni a csónakját az óceán szeszélyes áramlatain.
Hivatásbeli magasabb célok
Az életben csak akkor nyerhetjük el a kiteljesedést, ha igyekszünk rajta hagyni a kezünk nyomát a világon. Önben jelentős ambíció munkál, és ez nagy hajtóerőt jelenthet ahhoz, hogy kihozza magából tehetsége maximumát, ezzel pedig
sikereket érjen el. Szüksége van arra, hogy azt érezhesse, túlnőtt azon a környezeten, amelybe beleszületett, és hogy képes lesz valami maradandót hagyni maga után. Valami olyat alkotni, ami kiérdemli a tiszteletet a kollégáitól vagy akár
szélesebb körben is. Mélységesen vágyik arra, hogy a családjánál és a barátainál tágabb körben is nagyra értékeljék. Ezt a vágyát nem adja fel olyasmiért cserébe, hogy meghúzódjon sikeres partnere árnyékában, és közben úgy tegyen, mintha
nem is volnának saját ambíciói. Igenis vannak saját ambíciói. Önnek arra is szüksége van, hogy úgy érezhesse: jól szolgálja a többi embert azzal, hogy érvényesíti az egyéni adottságait.
Mélységesen hisz abban, hogy valami fontosat tud tenni a világ legalább egy kis szegletének a megjobbításáért, és ez csakugyan így is van. Ne hagyja, hogy megijedjen a saját ambícióitól, mert kétségkívül van némi egocentrikus vonás abban,
hogy ki akar állni a színre. A valóban világjobbító szándék ezt a "színpadi szereplést" bőven ellensúlyozza, továbbá ennyi kis egocentrikusság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy cselekedni tudjon. Ön eleve nem önzésből keresi az elismerést. Azért
tör sikerekre, mert tudja, hogy annak hasznát látják majd az emberek. És sikerrel fog járni.
Minél több energiát fordít az előrejutásra egy olyan hivatásban, amely lehetővé teszi, hogy Ön a reflektorfénybe kerüljön, annál elégedettebben érzi, hogy különleges és egyedi a sorsa. Ezzel kapcsolatban kétségek vetődhetnek fel, mert nincs
kizárva, hogy Ön pusztán csak azért képzel magának különleges sorsot, mert tetszelegni akar benne. Ám ugyanezzel az erővel akár tényleg igaz is lehet, hogy csakugyan nagy feladat vár Önre a világban. Amíg meg nem találja, hogy valójában
mi is ez a nagy feladat, addig nem érzi úgy, hogy értelme és célja volna az életének.
A magabiztosság kifejlesztése az önkifejezésben
Van az életnek egy olyan területe, ahol az önmaga fejlődése érdekében tett minden erőfeszítése azt eredményezi, hogy jelentősen növekszik az ereje és az önbecsülése. Ez a terület az Ön leggyengébb pontja, és furcsa módon egyúttal a
legnagyobb erőssége is. Bármit is tesz, azt a saját elképzeléseiből, stílusából és ízléséből fakadóan kell tennie. Vagyis bátorságot kell merítenie, hogy csakugyan önmagát fejezze ki. Le kell győznie a természetére jellemző bátortalanságát és az
attól való félelmét, hogy kigúnyolják. Túl kell lépnie azon a mélységesen beidegződött vélekedésén, miszerint amit Ön tud nyújtani, az biztosan nem olyan érdekes, és nem olyan kreatív, mint a másoké. Ha elindul ezen az úton, bármilyen
nehéz is, azt fogja látni, hogy minden egyes lépéssel egyre növekszik az önbizalma, az önmagába vetett hite. Még akkor is, ha kezdetben nem mindig ér el sikereket.
Éppen az Ön egyik legnagyobb félelme (fél ugyanis érvényesíteni az egyéniségét, mert tart az elutasítástól vagy a kigúnyoltatástól), képezhet szilárd alapot, amelyről a tehetségére támaszkodva, elérheti a vágyott elismerést. Ha végre meri
önmagát adni a betanult minták vagy a biztonságos semmitmondás helyett, és ha ennek nyomán meglátja, hogy túlél minden csalódást és kötekedést. Ekkor felfedezi majd, hogy csak akkor érzi magát igazán jól a bőrében, csak akkor juthat el
a kiteljesedéséhez, csak akkor van értelme és értéke az életének, ha szilárdan ragaszkodik a saját elképzeléseihez.
|
