I. BEVEZETÉS
Egyszer hajdanán, egy olyan korban, amelyben nem uralkodott el úgy a tudományosság, mint a miénkben, az asztrológia elismert módszertan volt. A hagyományokra és a megfigyelések révén megismert alapelvekre épült, és a hozzáértõk arra alkalmazták, hogy
bepillantást nyerjenek vele nem csak a jövõbe, hanem az emberi lélekbe is. Aztán elérkezett a Felvilágosodás, az ember mind több ismeretre tett szert az anyagi Univerzumról. Egy idõre úgy tûnt, hogy az asztrológia és a kozmosz megismerésének
szimbolikus eszközöket használó többi módszertana anakronizmussá válik, egy buta és hiszékeny korból itt rekedt babonává. Becsmérlõi nagy meglepetésére azonban az asztrológia nem volt hajlandó a Föld laposságáról szóló tannak, az ördögûzésnek és az
aranycsinálásnak a sorsára kerülni. Él és virágzik, népszerûsége szüntelenül növekszik, és ismét kiérdemelte az intelligens emberek bizalmát azzal, hogy a modern korban a pszichológiatudomány és az ember belsõ természetérõl szóló tudásunk
megnövekedése hozta el. Az évszázadokon át tartó lenézettség és kigúnyoltatás azzal végzõdött, hogy az asztrológia túlélte és legyõzte ellenzõit, és szemléletesen bebizonyította, hogy amit kínál, az milyen nagy értéket képvisel az önmaga megértésére
vágyó modern ember számára.
Az itt átnyújtott horoszkóp-analízisben arra törekedtünk, hogy az asztrológia és a pszichológia által feltárt ismeretanyagot a magas szintû számítógépes technológiával megtámogatva, megalkossuk a vizsgált személy asztrológiai portréját, amely teljes
mértékben személyre szabott, és amely utat nyit az önismeret kiszélesítése elõtt. Ez nem jövendõmondási jellegû asztrológia, hanem pszichológiai asztrológia a komputerizáció biztosította keretek között a lehetõ legelmélyültebb és legrészletezettebb.
Természetesen nincs az a számítógép, amely helyettesíthetné az embert, jelen esetben egy tapasztalt asztrológust. Ám meggyõzõdésünk szerint Ön is azt fogja megállapítani, hogy a jelen analízis minden várakozást felülmúlóan alapos és részletes képet
tár fel az Önben mûködõ komplex dinamikákról.
Shakespeare azt írta, hogy színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nõ. Úgy is felfoghatjuk, hogy a horoszkópunk a szerepünk metaforája, benne a díszlet, a szereposztás, illetve maga a történet pedig életünk utazásának vezérfonalát
képezi. Miközben végigolvassuk az asztrológiai portrénk fejezeteit, nagyon hasznos lehet, ha eszünkbe jut ez a színház-metafora, mert segítségünkre lehet az asztrológiai elemzés által elénk tárt sorsunk helyes értelmezésében. A sors lényege nem abban
rejlik, hogy ki vagyunk szolgáltatva bizonyos elkerülhetetlen eseményeknek. A lényeg a személyiségünkben rejlik, vagyis a mélyben megbújó vágyainkban, a konfliktusainkban és a belülrõl fakadó törekvéseinkben. Senki sem képes másmilyen lenni, mint
önnön valója. Életünk minden eseménye - akár kicsi és múló, akár nagy és sorsformáló -valamilyen formában mindig az egyén személyiségébõl ered.
II. AZ ÖN PSZICHOLÓGIAI TÍPUSA
A születési horoszkópunkban feltáruló egyéni jellemvonások sokasága - mint bárki más esetében - egy bizonyos vérmérsékleti háttérre támaszkodik. Ezt a hátteret akár pszichológiai "típusunknak" is nevezhetjük, mert ez határozza meg az életünk során
adódó helyzetekre adott tipikus vagy jellemzõ reagálási módunkat. Már életünk kezdetén sem vagyunk egyformák, és mindenkinek vannak bizonyos erõsségei, kifinomult és jól fejlett adottságai, amelyeknek hasznát veheti a kihívások, a konfliktusok és a
problémák kezelése során. Ugyanígy mindenkinek vannak gyenge pontjai is -olyan területei, amelyek fejletlenek, kevésbé jól használhatóak és problematikusak.
Életünk folyamán a pszichológiai típusunk nem marad statikus, nem marad változatlan. Mindannyiunkban jelen van egy bizonyos valami - nevezhetjük akár tudatalattinak, akár egonak, akár léleknek -, amely a kiegyensúlyozottság, a teljesség irányába
törekszik, és amely igyekszik integrálni az életünkbe az elhanyagolt vagy kevésbé értékelt tulajdonságainkat, vagy belsõ jellemvonásainkat. Életünk egyes fontosabb fordulópontjai során lényünk legbelsõ magja - amely mélyebb és bölcsebb, mint a tudatos
énünk - konfliktusokba küld bele bennünket, hogy így lehetõvé tegye a gyengébb területeink fejlesztését, és ez által jobban kiteljesedjen emberi lényünk valamennyi oldala. Látni fogjuk, hogy a pszichológiai típusunkat részletezõ itt következõ
bekezdések javaslatokat is tartalmaznak arra vonatkozóan, hogyan könnyíthetjük meg ennek a belsõ hajtóerõnknek, hogy a kiegyensúlyozottabb élet felé vigyen bennünket. Az élet ezt elõbb vagy utóbb úgyis elhozza nekünk. De többnyire hasznos, és sok
problémát meg lehet elõzni azzal, ha tudatosan együttmûködünk ezzel a folyamattal.
Könnyen ráérez mások igényeire
Az életben az emberi kapcsolatait tartja a legfontosabbnak, és hajlamos mások érzéseit a sajátjai elé helyezni. Gyakran kerül konfliktusba a miatt, mert egyszerre van szüksége mások közelségére, és a magányra, a szabadságra, a saját érdeklõdési
körével való foglalkozásra is, mely olykor az elvont, valóságtól elrugaszkodott témák felé irányul. Másokkal nagyon együttérzõ. Barátai és szerettei számára hajlamos eljátszani a megértõ szülõ szerepét, akinek a vállán elsírhatják a problémáikat.
Sokszor azonban ellentmondásban van az, ahogyan érzékeli és megítél másokat, és az, ahogyan a lelke mélyén érez irántuk, mert az elõbbi sokkal kritikusabb, mint az utóbbi. Az együttérzése emiatt gyakran keveredik az indulataival. Néha még azelõtt
kitör Önbõl az igazság, mielõtt az egyébként kedves, tapintatos kifejezésmódján meg tudná fogalmazni a mondanivalóját, így adva hangot annak a kinyilvánítatlan igényének, hogy olykor egyedül lehessen. Szereti azt érezni, hogy szükség van Önre, és utál
megbántani másokat. A szerettei iránt határtalanul hûséges és önfeláldozó tud lenni. Az a ritka adottsága is megvan, hogy megnyugtató hatással van másokra, és ráérez a kimondatlan vágyaikra, igényeikre. Ennek ellenére gyakran elõfordul, hogy a saját
igényeivel nincs teljesen tisztában. Az tölti el a legnagyobb elégedettséggel, ha tehet valamit másokért, és ha azt érzi, hogy fontos szerepet tölthet be egy nagyobb emberi közösségben. Személyiségének azonban van egy magányosabb, kalandozóbb része
is, amely vonzódik a tartózkodó, zárkózott emberekhez, és nehezen viseli el, ha érzelmileg felelõsséget kell vállalnia másokért. Ennek a bevállalására a tudatos énje általában szívesen vállalkozik.
Törekvés az elfogulatlanságra és a függetlenségre
Elképzelhetõ, hogy olykor túl nagy hangsúlyt fektet a kapcsolataira, mert fél a magánytól. Személyisége azonban olyan bonyolult, hogy emellett arra is szüksége van, hogy olykor visszavonuljon, és lelkileg feltöltõdjön. Hajlamos túlzottan függõvé válni
a partnerétõl, a barátjától vagy a tanárától, és tõle várja, hogy az életébe rendszer hozzon, és megmutassa a fõ irányvonalakat. Eközben elhanyagolja azokat az igényeit, vágyait, amelyek nem a szeretteivel kapcsolatosak. Olykor tart attól, hogy mások
önzõnek látják. Az önzõségrõl meglehetõsen sajátos fogalom él Önben, talán gyermekkorában alakult ki az a nézete, hogy az az önzõ, aki nem tesz meg valamit, amit mások szerint meg kellene tennie. Magabiztosabbá kell válnia, bátrabban kinyilvánítani a
véleményét, és jobban bízni azokban a kapcsolataiban, amelyekért annyit tett és áldozott. Ha nem törõdik a szabadság, a tér és az õszinteség iránti vágyaival, akkor könnyen neheztelés és irigység alakulhat ki Önben azok iránt, akik ezeket a dolgokat
megkövetelik maguknak. Önnek olyannyira fontos a harmónia, hogy emiatt hajlamos megfeledkezni arról, hogy a fejlõdéshez szükség van a konfliktusokra is.
Kommunikációs problémák
A kommunikáció a másik terület, amelyben konfliktus merülhet fel az érzelmi igényei és a függetlensége között. Ön intelligens, és eredeti, ösztönös meglátásai vannak, amelyeket fontos lenne kifejezésre juttatnia. Ennek ellenére gyakran úgy érzi, hogy
idegenként mozog a mentális területeken, és másokat okosabbnak gondolja önmagánál. A valóság az, hogy Önnek valamivel több idõre van szüksége ahhoz, hogy elképzeléseit megfogalmazza. Figyeljen arra, hogy ne próbálja ezt a tényt színlelt
intellektualizálással kompenzálni, és ne essen át a ló másik oldalára se, vagyis rejtett irigysége miatt ne alakuljon ki megvetés Önben az intellektuális dolgok iránt. A különbözõ tanulmányokban, vagy egy olyan foglalkozás során, amelyben szellemi
kihívásokra számíthat, valószínûleg eredményes lehet. Ezekben a mentális birodalmakban fel kell készülnie arra, hogy egyedül kell "utaznia", vagyis kifejezésre kell juttatnia a saját, egyedi nézeteit. Ha nem futamodik meg a konfliktusok és a viták
elõl akkor, amikor a saját álláspontját kell megvédenie, azzal eredeti, független szellemiséget csempészhet be azokba a kapcsolataiba, amelyek oly fontosak Önnek. A magánéletében féltve õrzött biztonság és melegség pedig stabil alapként szolgálhat a
tudás és az önkifejezés birodalmában tett izgalmas "utazásaihoz".
III. A SZEMÉLYISÉG ÉS ÁRNYÉK-TÁRSA
A mélypszichológia egyik legfontosabb felismerése az, hogy az ember természete kettõsségre épül, a tudat és a tudatalatti alapvetõ polaritására. Van egy olyan egyéniségünk, amelyet ismerünk - ez az "én", amely a megszokott módon gondolkodik, érez és
viselkedik, ezt tartjuk önmagunknak. És van egy másik, rejtett egyéniség - az árnyoldal -, amely a személyiségünk kevésbé elfogadható és kevésbé civilizált részeibõl áll, és amely helyet próbál követelni életünkben, ezzel mintegy szétrombolva
önértékelésünket. Személyiségünk tudatos és tudatalatti részének összjátéka szüntelen feszültséget képez, életünk szakaszaiban folyton változik, és mindig összefüggésben áll a bennünket érõ késztetésekkel és kihívásokkal. A személyiségünk két része
közötti feszültségbõl keletkezik az a belsõ drámánk, amelyrõl a következõ részek szólnak. Egyúttal energiaforrásul is szolgálnak, amely mozgást, célt, konfliktusokat és személyiségfejlõdést valósít meg az életünkben. Más szereplõk is lakoznak bennünk,
és bár kisebb jelentõségû szerepeket játszanak, sõt, még vitatkoznak is a fõszereplõkkel, õk is hozzájárulnak ahhoz, hogy egyedi személyiséget alkossunk. Ha a horoszkópunk azt jelzi, hogy ezek valamelyike nagy súllyal esik latba, akkor ezekrõl is
leírást találhatunk a magyarázatokban. Az így kirajzolódó színmû, a fény és az árnyék bonyolult játéka képezi egyéni sorsunkat.
Az élet költõi szemlélete
A valóság - ahogy azt Hoffmannsthal, a költõ írta - a legnagyobb csoda, amit átélhetünk. Az Ön valósága mindenképpen varázslatos, fantáziája és álmai világából táplálkozik, alapját pedig az a mély hite alkotja, hogy a világban mindenütt mûködik az
isteni erõ. Ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos értelemben véve vallásos, vagy általános értelemben misztikus szemléletû lenne. A fantázia birodalma túl zavarosnak, szenvedélyesnek és olykor sötétnek tûnik ahhoz, hogy vallásos jellegû fanatizmussal
rajongjon érte. Azonban mindennek, amit a környezetében tapasztal, az embereket, helyzeteket is beleértve, értelmet, jelentõséget tulajdonít.
Csak akkor találja érdekesnek az életet, ha az hasonlít ahhoz a mitikus történethez, amit kiérez belõle, és amit szeretne a maga módján megélni, kifejezésre juttatni. Megpróbál a környezetében egy mélyebb szemléletmódot kialakítani. Zokon veszi, ha
különös nézeteit szájbarágósan kell elmagyaráznia az olyan földhözragadtabb embereknek, akik nem tudnak szimbólumokban gondolkozni, és egy tárgyról nem jut eszükbe semmi más, csak maga a tárgy. Mivel a fantázia világa nagyon közel áll Önhöz, ezért
kevésbé ragaszkodik a hagyományos kifejezésmódokhoz. Sokan azt gondolhatják, hogy Ön kissé különös, mivel másokat kevésbé érdekel az, ami Önt foglalkoztatja. Gyakran unalmasnak, hétköznapinak találja mindazt, ami a többi embernek fontos. Mély, lelki
kapcsolata van belsõ hangjával. Ezt el kell fogadnia partnerének is, és alkalmazkodnia kell ehhez, ha azt szeretné, hogy jól mûködjön a kapcsolatuk. Még a legközelebbi szeretteire is hajlamos úgy tekinteni, mintha õk is a belsõ fantázia- és
álomvilágának szimbólumai lennének. Más szavakkal: a hétköznapi életét és az emberek szokásos cselekedeteit átszínezi egyfajta varázslatos, jelentõségteljes értelemmel.
Az a vágya, hogy meghaladja az anyagi síkot, elvezeti a képzelet birodalmába
Még ha látszólag józan gondolkodásúnak és felelõsségteljesnek is tûnik, akkor is csak lényének egy része él ezen a világon, másik fele egy ismeretlen, varázslatos birodalom lakója. Úgy éli az életét, mintha egyik énje folyamatosan egy másik világban
lenne, és arra várna, hogy végre hazataláljon. Ha még nem látta az E. T. címû filmet, akkor nézze meg, mert olykor Ön is olyan, mintha csak véletlenül került volna ide a Földre, vagy mintha kifürkészhetetlen kozmikus okai lennének a megszületésének,
amelyet csak késõbb közölnek majd Önnel. Hétköznapi életében mindent egyfajta távolságtartással kezel, mintha azt vallaná, amit a buddhisták, hogy minden csak illúzió ezen a világon. Szoros kapcsolata van belsõ varázslatos, isteni világával. Komolyan
veszi a megérzéseit, és nem próbál úgy tenni, mintha valójában racionális, logikus ember lenne. Belsõ világával való kapcsolata egyben kreativitásának és elégedettségérzetének a forrása is. Mélységes vágy él Önben, hogy valami magasabb rendû cél
szolgálatába álljon, azonban nem valószínû, hogy ezen a világon megtalálja ezt, bármennyire is eszményítse partnerét, vagy valaki mást. Elsõsorban nem szerelme vagy családja iránt elkötelezett, hanem az emberek feletti világ iránt.
Valószínûleg gyermekkorában az egyik szülõje - feltehetõen az édesapja -nem volt igazán jelen az életében (fizikai vagy lelki értelemben). Az is lehet, hogy õ gyakran volt szomorú, és áldozatnak érezte magát. Emiatt Ön bizonyos értelemben árván
maradt, ami nem annyira negatív dolog, mint amilyennek hangzik. Mivel lelki értelemben apa nélkül nõtt fel, ezért egy szimbolikus apát keresett magának. Így jutott el a képzelet és a lélek mélyebb rétegeibe. Akkor jelent problémát ezzel a mélységes,
misztikus energiával való kapcsolata, ha közben nem figyel oda a hétköznapi életére. A mindennapok is ugyanolyan fontos részét alkotják az életének, akármilyen misztikus szemlélettel és szívbõl jövõ odaadással is rendelkezzen. Szüksége van a határai
kialakítására, és arra, hogy képes legyen a pillanatban élni. Így férhet meg békében a képzelõerejével anélkül, hogy kimerülne, és azt kellene tapasztalnia, hogy az anyagi problémák megkeserítik a napjait.
Azonosul egy mitológiai hõs szerepével
Van valami hõsies, mitikus jelleg abban, ahogy a világot érzékeli. Nem elégszik meg azzal, hogy lelki világát valamilyen kreatív módon juttatja kifejezésre, hanem hajlamos azonosulni egy Ön által kitalált szereplõvel. Él Önben egy hõsies jellem, aki
szeretné megváltani a világot a saját elképzelései szerint. Hajlamos magára venni azokat a világi problémákat, amelyek az Ön belsõ konfliktusait tükrözik, mert ez által a saját problémáit könnyebben tudja távolról, általánosabb nézõpontból szemlélni.
Minden cselekedete tükrözi azt a mély és szilárd hitét, hogy a világ szenvedései enyhíthetõek. Titokban valóban egy hõsi jellemmel azonosítja önmagát: a magányos trubadúrral, a bátor lovaggal, a jövõbelátó prófétával, aki a változás szükségességét
hangsúlyozza. Próbálja meg valamilyen kreatív módszerrel kifejezésre juttatni az egyéniségét, mert olyan erõs késztetése van arra, hogy a képzeletvilágát a valóságban élje meg, hogy néha nagyon türelmetlen azokkal, akik másképp teszik a dolgukat, és
másképpen szeretnék megváltani a világot.
Hisz abban, hogy igaza van, mert kapcsolatban áll lényének isteni részével. Más embereknek viszont más isteneik vannak, és van közöttük olyan, aki sokkal inkább a Földön él. Bár nem agresszív típus - ahhoz túlságosan is álmodozó -, mégis van valami
nyughatatlanság Önben, hasonlóan ahhoz a költõhöz, aki az álmai és a képzelete által szeretné megváltani a világot. Ebben rejlik nagyszerû tehetsége. Ha megtalálja a megfelelõ kifejezésmódot, akkor alkotásain keresztül sok emberre lesz erõteljes
hatással. Elõbb azonban meg kell tanulnia türelmesnek lenni, -ami nem lesz könnyû -, és olykor humorral kezelni saját magát, hogy ne legyen mindig olyan hõsies jellem.
A szerelem eszményítése problémákat okoz a hétköznapi életében
A szerelemnek - Ön szerint - nem sok köze van a szeretett személy fizikai tulajdonságaihoz vagy a hétköznapokban megélt személyiségéhez. Sokkal inkább összefügg viszont azzal a bizonyos isteni jellemzõvel, amit meglát benne. Hajlamos eszményíteni a
szerelem érzését és partnerét szinte már múzsaként kezelni. Nagyon érzékenyen reagál a szomorúságra és a szenvedésre, de ezeket elkerülhetetlen tapasztalatnak tartja azok körében, akik nyitottak a magasabbrendû igazságok felé, miközben a Földön kell
élniük. Az eszményi szerelmet szívszaggatónak képzeli, és olyannak, amely lemondással, áldozathozatallal jár. A felszínes élvezetek elkerülése mélyebb, egyetemesebb szeretethez vezeti el. Közel áll Önhöz a középkori lovagi szerelem, ami jellemzõen
plátói volt: csak messzirõl imádták kedvesüket.
Valószínûleg hajlandó jelentõs áldozatot belevinni személyes kapcsolataiba (olyan valakit szeret, aki elérhetetlen, akinek házastársa van, vagy aki távol él Öntõl). Vonzódik az olyan emberekhez, akik sokat szenvedtek az életben, és ezt méltósággal
viselik. Úgy érzi, mintha minden emberi szerelem végsõ soron tragikus lenne, mert halandóak vagyunk, és az idõ elpusztítja azt, ami valaha ígéretesnek tûnt. Ez a kifinomult, kissé patetikus érzés lágyságot és együttérzést kölcsönöz a jellemének, és az
alkotásainak. Olykor azért emelkedjen felül ezen a mártír-érzésén, különben elveszítheti a humorérzékét, és nem fogja észrevenni a szerettei kedves gesztusait, amikkel pedig megpróbálják Önt felvidítani.
A lélek világa fontosabb, mint az anyagiak
Lelkében együtt él a próféta és a trubadúr, bár lehet, hogy még nem próbálta kifejezésre juttatni egyedi meglátásait, és nem fedezte fel mûvészi adottságait. Hihetetlenül fontos lenne, hogy gazdag belsõ világát valamilyen kreatív módszer segítségével
megmutassa másoknak is. Az élet alapvetõ értelmét tekintve a lélek világa sokkal fontosabb Önnek, mint azok a meghatározások, amelyeket a társadalom vagy a szerettei fogalmaznak meg. A pénz jó dolog, a biztonság is vonzó, a mindennapi örömök
kellemesek, a szíve mélyén azonban a lélek birodalmát tartja a legtöbbre. A mítoszok és a tündérmesék birodalma nagyon közel áll Önhöz, és igyekszik mindent, amivel kapcsolatba kerül a szimbólumok nyelvére is lefordítani. Ha ez lehetetlen, akkor azt a
valamit nem tartja érdemesnek arra, hogy foglalkozzon vele. Elképzelhetõ, hogy felbosszantja a környezetében élõket, amikor nem figyel azokra a dolgokra, amiket õk fontosnak tartanak. Õszinteségét, gazdag képzelõerejét és mélyreható életszemléletét
azonban senki sem vonja kétségbe.
Rejtett cinizmus és anyagias életszemlélet
Költõi életszemléletével, színes és fordulatos életritmusával szemben létezik egy másik, tudattalan énje is. Árnyoldala minden olyan evilági, hétköznapi minõséget magában foglal, amelyeket kénytelen volt mellõzni életstílusából és értékrendjébõl.
Azért tette ezt, hogy folyamatosan kapcsolatban lehessen gazdag lelkivilágával. Titokban lenézi azokat a fantáziaszegény embereket, akik nem képesek felülemelkedni a tapasztalt valóságon, és nem érzékelik ösztönösen minden dolog mögött a rejtett
jelentéstartalmakat. Önnek is van azonban egy hétköznapi, anyagias oldala. Ezt valószínûleg elfojtja, vagy tudattalanul kivetíti azokra a kevésbé tehetséges emberekre, akiknél különbnek érzi magát, és akikrõl úgy gondolja, hogy nem értik meg. Rejtett
énje a tudattalanjában létezik, ezért zavarba jön és elbizonytalanodik, amikor szembesül vele. Szüksége volna arra, hogy jobb kapcsolatban legyen árnyoldalával, ezáltal könnyebben el tudná fogadni a hétköznapi élet korlátait. Így nem válna gõgössé, és
a büszkesége miatt nem távolodna el a környezetében élõktõl.
Tart attól, hogy mások szemében unalmasnak tûnik
Olykor egy láthatatlan "ajtó" elzárja gondolatait a fantázia színes birodalmától, attól a világtól, amelyre alapvetõen nagy szüksége van. Ezt megélheti alkotói válságként - amikor hirtelen megszûnik az ihlet és az inspiráció -, vagy okozhat
önbizalomhiányt és kisebbségi érzést. Ennek a problémának az az alapja, hogy alig van kapcsolatban hétköznapi emberekkel és a mindennapi élettel. Mintha árnyoldalának - amelynek fõ érdeklõdési körében a közvetlen környezetének hétköznapi élete áll -,
elege lenne abból, hogy számûzte a lelkébõl és így lázadna. Fantáziájának isteni teremtményei között, a misztikus világokban magabiztosan mozog. Ezzel szemben az egyszerû, hétköznapi helyzetekben nagyon nehezen boldogul, még azt is megterhelõnek érzi,
ha olyan beszélgetésbe kell bonyolódnia, amelynek a témája nem jelentõségteljes. Ezt a hiányosságát jól palástolja egyfajta gõggel: miért kellene bárkinek is arra pazarolnia az idejét, hogy jelentéktelen, közönséges dolgokról beszélgessen?
Valószínûleg õszintébb lenne, ha azt mondaná, hogy elrémisztik a hétköznapi beszélgetések, és titokban tart attól, hogy unintelligensnek, unalmasnak tartják majd. Hajlamos ellentmondást nem tûrõen ragaszkodni ahhoz, hogy csak az Ön meglátásai
lényegesek, és emiatt kényelmetlenül érzi magát egy hagyományos, felszínes csevegés közepette. Valószínûleg megdöbbenve fedezte fel, hogy amikor hétköznapi dolgokról beszélget, akkor Ön is átlagossá vált, sõt olykor még fantáziátlanná és tudálékossá
is.
Bár eléggé erõsnek, talán még sértõnek is hangozhat: azonban gazdag képzelõerejét kár lenne védekezésként használni az ellen, hogy közönséges, egyszerû ember legyen. Ha engedné magát néha ellazulni, és halandó emberré válni, akkor meglátná, hogy
árnyoldala rengeteg olyan pozitív minõséget hordoz magában, melyekre szüksége lenne a harmonikus lelki életéhez. Ezek között van például az a képesség, hogy elfogadja az emberi sorsot, és hogy kreatív adottságait mindenki számára érthetõen fejezze ki.
Árnyoldala lassabban, kézzelfoghatóbban fejezi ki magát, általa elsajátíthatná a türelmet, ami ahhoz szükséges, hogy megfelelõ módon éljen a tehetségével. Így az alkotásai nem pusztán rejtelmesen ezoterikusak, hanem érthetõek is lehetnének.
Nyilvánvalóan nehézkes és fantáziátlan árnyoldalának ugyanakkor iróniával fûszerezett humora van, ami enyhítheti az olykor megjelenõ intellektuális gõgjét. Ez segíthet abban is, hogy reálisan fel tudja mérni a valódi adottságait.
Nehezen fogadja el személyiségének hétköznapi árnyoldalát
Szenvedélyes, költõi lelkének árnyoldala sokkal megfontoltabb, hagyománytisztelõbb és nehézkesebb, mint gondolja. Elképzelhetõ, hogy bosszantónak találja rejtett énjének jellemzõit, azonban ez az énje nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy teljes életet
éljen. Általa reálisan érzékelheti azokat a határokat, melyeken belül kezelhetõbb, kivitelezhetõbb szinten nyilváníthatja ki kreatív törekvéseit. Hozzásegítheti ahhoz is, hogy amikor épp nincs ihlete, akkor merjen egyszerû emberré válni, aki élvezi az
életét, és jól érzi magát a többi földi halandó között. Árnyoldala segítségével az élettel kapcsolatos humorérzékét is megõrizheti. Lelkének szüksége van arra, hogy árnyoldalát tudatosítsa. A fantáziája teremtményeivel való túlságos azonosulás
depresszióssá teheti Önt, és elzárhatja éppen attól, ami a legtöbbet jelenti Önnek: belsõ kreatív forrásának szolgálatától. Ez a forrás - melyet nevezhetünk léleknek, tudattalannak, istennek, ördögnek; hívhatjuk mûvészetnek vagy szeretetnek -,
folytonos élénkségével és titokzatosságával nem engedi a belsõ megelégedettség állapotában idõzni, emiatt olykor a társának érezheti, máskor az ellenségének.
Egy további fontos szereplõpár
Az eddig ismertetett szereplõk és azok alapvetõ ellentéte alkotják a belsõ történetünk fõ vonulatát. Rajtuk kívül van még egy álló szereplõpárosa a horoszkópunknak, akiknek egymás közötti szakadatlan konfliktusa minden bizonnyal a mindennapi
életünkben is tükrözõdik. Rövid bemutatásuk a következõ bekezdésekben található.
Vonzódás a láthatatlan világokhoz
Bár látszólag Ön is a Földön él, mint a többi ember, a gondolatai mégis egy magasztosabb, földöntúlibb világban járnak. Ön egy érzékeny és idealista ember, aki nem igazán érzi magát otthon az anyagi világ határai és korlátjai között. Mint ahogy
Platón, Ön is a jóra, az igazra, és a szépre vágyik, és ha az evilági viszonyok között nem talál rá a szereteten, a kreatív tevékenységeken vagy a tanuláson keresztül azokra az álomképekre, amelyeket önmagáénak érez, akkor hajlamos depresszióssá válni
vagy megbetegedni. Lennie kell "valami többnek" - mondja önmagának, mert szinte képtelen elfogadni az élet kegyetlenebb oldalát, és együtt élni vele. Mintha Önt nem venné körül az a fajta burok vagy réteg, ami a többi embert igen, és ezért könnyen
megsebzi az élet. Mivel teljes szívvel hisz egy magasabbrendû valóságban, ezért általában sikerül olyan sugalmazást nyernie, amely akármilyen csekély legyen is, de elegendõ hitet ad ahhoz, hogy boldoguljon az életben.
Egy megfoghatatlan, légies túlvilági minõség az, amibõl az Ön látszólag kiszámíthatatlan és bizonytalan jellegû élményei fakadnak. Tanácsos lenne, ha találna egy olyan életstílust és hivatást, amely ahelyett, hogy lerombolná, inkább megerõsíti és
kihangsúlyozza az Ön idealizmusát és hitét. A fantázia minden teremtménye jelentõségteljes, sokkal inkább fontos Önnek, mint a fizikai dolgok birtoklása, ami másoknak olyan sokat jelent. A spirituális értékek és eszmények az Ön létszükségletei. Kellõ
bátorsággal kell azonban rendelkeznie ahhoz, hogy elutasítsa a hagyományosabb vallásos mintákat, és bízzon a saját belsõ élményeiben. Ön nem erkölcsi szabályokra vagy az isteni létezõ dogmatikus magyarázatára kíváncsi, hanem inkább közvetlen
kapcsolatot keres egy emberek feletti valósággal, amely reményt, vigasztalást, és az élet szépségével, jóságával, igazságával kapcsolatos álmainak a megerõsítését nyújtja. Máskülönben könnyen szerezhet sérüléseket az életben, mert túl érzékeny, ha az
ilyen értékek nem nyújtanak biztos pontot, és hiányzik Önbõl az a keménység, amivel elviselhetné az élet kegyetlenebb oldalát. Csalódottan könnyen bevállalhatja azt a kockázatot, hogy félisten-szerû védelmezõivé, és vágyott spirituális biztonságnak a
hordozóivá tesz meg másokat (különösen a partnereit). Félõ, hogy partnerei ebbe a lehetetlen helyzetbe kerülve - kényszerûen elhagynák Önt. Amit Ön keres, azt eleve saját magában hordozza. Az élet végül is az anyagi világba való beilleszkedés feladata
elé állítja majd. A szellemi tanok önmagukban még nem értékesek, hanem csak attól válnak azzá, ha a mindennapi világban is élhetõek.
Rejtett érzékiség és materializmus
Misztikus törekvéseinek ragyogó fényével szemben van egy sötét szereplõje is az Ön belsõ lelki színdarabjában. A személyiségének ez a rejtett dimenziója megtestesít mindent, amit Ön a magasabb ideálok felé való törekvése miatt kitaszított a tudatos
értékrendjébõl és viselkedésébõl. Testérõl, érzéki természetérõl, és elfojtott materializmusáról jobb szeretne tudomást se venni. Ez az árnyékoldal, ha figyelmen kívül hagyja, belsõ ellenséggé válhat, és Ön ellen fordulhat, egészségügyi, pénzügyi,
vagy más evilági problémákat okozva. Ez a belsõ ellenség, mivel Ön hátat fordít neki, megjelenhet a külvilágban is olyan személyek tulajdonságaiként, akik megnehezítik az Ön életét a fizikai követeléseikkel, vagy mert nem becsülik meg a nemesebb
értékeket, vagy érzelmileg és fizikailag közönségesek, durvák. Amivel az ember önmagában nem hajlandó foglalkozni, azt szükségszerûen bevonzza a környezetébõl.
Az Ön spirituális elképzeléseivel összhangban van az a hit, hogy személyes erõfeszítéseinek segítségével túlléphet jellemének sötétebb, ösztönösebb és érzékibb oldalán. Persze több ezoterikus tan is azt sugallja, hogy kemény munkával mindannyian
felülemelkedhetünk természetünk negatívumain, és megtapasztalhatunk egy tisztább tudatállapotot. Nem áll szándékunkban lebeszélni Önt errõl a próbálkozásról, mivel az olyan ideálok nélkül, mint az Öné, még mindig barlangban élnénk, és furkósbottal
üthetnénk egymást agyon. De pszichológiai szempontból a személyiségének ez az árnyoldala (az Ön belsõ színdarabjának az a szereplõje, amely szemben áll az Ön kifinomultságával, fennkölt idealizmusával és emberen túli dimenzió utáni vágyával) éppen
olyan értékes és fontos a fejlõdéséhez, mint a tudatos meggyõzõdései. Ha ügyesen bánik ezzel a "szereplõvel", akkor ez Önnek tartást, életerõt biztosíthat, és azt a képességet, hogy képmutató helyett õszinte szeretõ legyen. Ha viszont megpróbálja
kirekeszteni életébõl az ösztönök világát, mert azt alacsonyabb rendûnek találja, ezzel csak annyit érhet el, hogy fellázadnak Ön ellen a tudatalatti szférában.
A horoszkópunk számos fontos témakört mutat be, és van még egy szereplõpáros, amely szintén lényeges szerepet játszik a személyiségünk színjátékában. Rövid bemutatásuk a következõ bekezdésekben található.
A valahová tartozás szükséglete
Az az érzés, hogy egy nagyobb emberi közösséghez tartozik, és ott támogatásra talál, nagyon mélyen megvan Önben. Minden egyes ember értékes valamilyen szinten Ön szerint, és élvezi, ha különbözõ szituációkban mindenféle emberrel találkozhat, akár
vonaton, repülõn, kávézóban, étteremben, vagy bárhol, ahol egy hétköznapi beszélgetés során azt tapasztalhatja, hogy kapcsolatban áll az embertársaival. Ösztönösen tudja, hogy hogyan vegyüljön el egy társaságban, és szinte telepatikusan képes felfogni
bármilyen társaság íratlan szabályait, azt, hogy mit tehet és mit nem, és hogyan kell viselkedni ahhoz, hogy megmaradjon Önben a közösség egységének az a mély érzése. Kényelmetlenül érzi magát, ha egy személytelen nagyvárosban elszigeteltté válik, ha
senkivel nem beszél telefonon, és senkivel nem találkozik. Ugyanígy nem szereti, ha távoli vidéken kell lennie, messze a többiektõl, mivel Ön ott érzi leginkább otthon magát, ahol szomszédok vannak, akikkel lehet beszélgetni, boltosok, akik látásból
megismerik, és olyan helyek, ahol biztosan összetalálkozik a barátaival. Önnek sok a barátja, vagy legalábbis az olyan ismerõse, akiket barátjának nevezhet. Néhányukkal közülük valóban sok közös vonásuk van, bár nem mindegyik társaságára mondható ez,
mégis jobban szeret egy aránylag hasonló beállítottságú társasághoz tartozni, még akkor is, ha ezek az emberek kevésbé a lélektársai, mintsem hogy sehová se tartozzék. Megvan az a ritka képessége, hogy azonnal meg tudja nyugtatni az embereket; szereti
õket, és õk ezt megérzik. Inkább a legjobbat feltételezi másokról, még a késõbb csalódás árán is, mintsem hogy gyanakodó vagy ellenséges legyen. Annyira képes beleolvadni a környezetébe, és annyira jól alkalmazkodik a társasága kialakult
magatartásához és légköréhez, hogy néha nehéz megfejteni, ki is Ön valójában, és mit érez.
Nem kis teljesítmény az, hogy szinte mindenkit, akivel találkozik, szimpatikusnak talál. Az a képessége, hogy vonzza mások barátságát, abból fakad, hogy van Önben egy bizonyos azonosságérzés a többi emberrel. Ez az azonosság nem csak az általános
érdeklõdés felszínén mozog, vagy nem pusztán a természetbeli hasonlóságra vonatkozik, hanem az emberiség családjához való tartozás mély szintjén. Eljön majd annak az ideje, amikor az élet feladja a leckét, és meg kell határoznia a valódi egyéniségét,
ki kell fejeznie a saját belsõ értékeit, kreatív adottságait is, ezeknek pedig ki kell állnia a környezete kritikáit, esetleges nemtetszését. Boldogabb akkor, ha elvegyülhet mások között, mintha egyedül kiállva, támadásnak vagy bírálatnak kell
kitennie magát. Ez a tulajdonsága néha hátránnyá is válhat, mert az Ön adottságai nagyobb nyilvánosságot érdemelnének. Az egyéni elismertség azonban mintha kevesebbet jelentene annál a biztonságos és kielégítõ tapasztalatnál, hogy Ön része mások
életének, és annál a felismerésnél, hogy a világban bárhová megy, mindenhol lesznek olyan emberek, akik barátként üdvözlik majd.
Az önkifejezés erõteljes belsõ kényszere húzódik meg az árnyékban
Ellentétben az Ön kedves és társaságkedvelõ természetével, van a személyiségének egy árnyoldala is, amely minden olyan minõséget magában foglal, amelyet Ön sokáig kizárt vagy visszatartott a tudatos értékrendjébõl. Egyes viselkedésmódok is idekerültek
annak érdekében, hogy megõrizze a baráti körét, és az ismerõsei között érzett biztonságát. Az Ön tudattalan árnyoldala azonban individualista, független, zárkózott, és a legkevésbé sem érdekelt abban, hogy bárkivel is jó kapcsolatot tartson fenn.
Rendkívül nehéz összeegyeztetnie ennek a belsõ énjének az arroganciáját, felsõbbrendûség-érzetét és önközpontúságát azzal a társadalmilag kialakult értékrenddel, amellyel sokáig stabilan be tudott illeszkedni a társaságba. Ha nem tudatosítja
személyiségének ezt az árnyoldalát, akkor az valószínûleg egyfajta indulatos nyugtalanság formájában fog a felszínre törni, az egyedüllét, a meg nem értettség és a csalódottság rejtett érzése képében, amelyet azok között az emberek között érez majd,
akikre pedig olyan nagy szüksége van. Elképzelhetõ az is, hogy irigység formájában kell szembesülnie ezzel a problémával, azokkal szemben, akik merészebbek Önnél, és nem félnek kimutatni alapvetõ másságukat és szabadságvágyukat. Szeret részt venni
kedélyes társasági összejöveteleken, olyan közösségekhez csatlakozni, amelyek egy bizonyos politikai és társadalmi filozófiát támogatnak. Az Ön árnyékoldala ezzel szemben apolitikus, antiszociális, önfejû, mindennél fontosabb a saját fejlõdése,
teljesítménye, és mások jóváhagyása egyáltalán nem érdekli.
A tudattalan oldalában rejlõ nyilvánvalóan negatív minõségek: az arrogancia, az akaratosság, a hidegség, a könyörtelenség és a zsarnokoskodó viselkedés, ha átfordítjuk, és más szemszögbõl nézzük, magabiztosságot, akaraterõt, önállóságot, bátorságot és
a saját lelki tartalmai melletti kiállást jelentenek. Ha elfojtja és számûzi a tudatalattija legalsóbb rétegeibe ezt az árnyoldalt, akkor az a kiegyensúlyozott látszat mögül is elõ fog bújni, nyilvánosságra hozva egy olyan, sokkal erõszakosabb
jellemvonását, amivel nem szívesen dicsekedne másoknak. Ez pedig rákényszeríti majd arra, hogy olyan dolgokba bonyolódjon, amelyekben kénytelen csak a saját erõforrásaira támaszkodni. Ha viszont sikerül ezeket a tulajdonságait a tudatos életébe
integrálnia, általuk éleslátáshoz, bátorsághoz, és annak a lehetõségnek a birtokába juthat, hogy adottságait kihasználva valami igazán eredetit hozzon létre.
IV. A CSALÁDI HÁTTÉR
Családi minták és a pszichológiai öröklõdés
Bár Ön független jellem, családi háttere azonban alapvetõen meghatározza a személyiségét. A család olyan, mint egy élõ organizmus, amely generációkon keresztül átörökít bizonyos jellemvonásokat. Emellett magában foglal különbözõ sajátos
viselkedésmintákat, és azt az érzelmi légkört, amely meghatározta gyermekkorát. Családja ellátta bizonyos lelki mintákkal, és az élettel kapcsolatos attitûdökkel. Színházi metaforákkal kifejezve: a lelkében játszódó színdarabjának egyedi szereplõi
vannak, de magukban hordozzák a családja örökségét.
Az asztrológia nem annyira a fizikai, hanem inkább a lélektani öröklõdésrõl árul el sokat, ami a generációkon keresztül ugyanúgy megmutatkozik, mint a vörös haj, vagy a kék szem. A viselkedésminták és attitûdök öröklõdése gyakran a lélek rejtett,
tudattalan szintjein történik. Ezek ugyanúgy adódnak át egyik generációtól a másikig, mint a külsõ jellegzetességek. Ilyen minta lehet például, ha egy családban minden férfi sikeresen megvalósítja önmagát, vagy hogy minden nõ csalódik a férjében.
Ezeket nem kell kimondani, sõt, még csak tudatosulniuk sem kell, mivel tudattalanul öröklõdnek, és rejtett, nem verbális módon kerülnek át a családtagokba. Így a "sikeres férfiak" családjába született fiúgyermek különleges elvárásokat örököl,
amelyekre a természete, a személyiségjegyei alapján fog reagálni. A "csalódott nõk" családjába született kislány pedig a kapcsolatok terén rendelkezik bizonyos mintákkal, amelyek õt mélyen és talán fájdalmasan érinthetik majd késõbbi éveiben, ha nem
tudatosítja magában ezt az örökséget. Mivel családi háttere befolyásolja az életét, ezért születési képletében is megmutatkozik. Az asztrológia sokat segíthet abban, hogy felismerje ezeket a családi mintákat, hiszen attól függõen alakul majd az élete,
hogy mennyire képes tudatosítani ennek az örökségének a hatását.
Szüleirõl is árulkodik a születési képlete, velük kapcsolatban is látszik, hogy milyen minõségeket, tulajdonságokat hordoztak magukban. Ezek a "szülõi minták" megmutatják, hogy milyennek látja Ön az édesanyját vagy az édesapját, és hogy õk hogyan
támogatják vagy hátráltatják az Ön életfeladatának beteljesítését. A családi háttér jelentõségét soha nem szabad alábecsülnünk, mert az nem csak a múltat jelzi, hanem mindenkiben tovább él. Ahogy a költõ, Rainer Maria Rilke írta: "a sors nem több,
mint a gyermekkor egybesûrített változata".
Apa-kép a férfi horoszkópjában
Az apa nem egyszerûen csak egy személy. Õ szimbolizálja azt a belsõ mintát és szemléletmódot, amelyen keresztül Ön az élethez viszonyul. A születési képletben megjelenõ apa-kép így három dolgot mutat meg.
Egyrészt megmutatja az édesapjával - illetve azzal a személlyel, aki az apját jelentette Önnek gyermekkorában - való kapcsolatának legfontosabb jellemzõit.
Másrészt szimbolizálja azt, ami Önnek férfias minõségnek számít. Mivel édesapja volt az elsõszámú férfi szereplõ az Ön életében, ezért õ erõteljes tudattalan hatást gyakorol arra, ahogy Ön kifejezésre juttatja saját férfiasságát, és ahogy a többi
férfihoz viszonyul.
Harmadrészt megmutatja az Önben rejlõ apai minõségeket: ahogy irányítja és szervezi az életét; ahogyan eléri a céljait, megvalósítja a lehetõségeit, kifejezi, és érvényre juttatja az akaratát, ahogyan kialakítja erkölcsi alapelveit, és végül, ahogyan
apaként bánik gyermekeivel.
Egy kedves, de határozatlan személyiség
Születési képlete alapján édesapjáról sok szempontból pozitív kép él Önben. Kedves, szeretetteljes, finom embernek látta õt. Lehet, hogy nem volt általános értelemben véve jóképû, de Önnek mégis vonzónak tûnt, ennek hatását a mai napig fel lehet
ismerni az Ön ízlésén és viselkedésén. Elképzelhetõ, hogy édesapjának kitûnõ mûvészi vagy intellektuális adottságai voltak, és hogy megtestesített egy olyan ideált, amely késõbb az Ön értékrendjének az alapjává vált. Édesapja valószínûleg nagyon
békeszeretõ ember lehetett, képes volt a harmóniáért bármit feláldozni. Emiatt viszont ambivalens érzései lehettek vele kapcsolatban. Túlzottan békés jelleme miatt könnyen lehet, hogy olykor gyengének látta õt, különösen, ha hagyta, hogy az Ön
édesanyja "viselje otthon a nadrágot", és hozza meg a fontosabb döntéseket. Minden kedvessége ellenére a konfliktuskerülõ hajlamát egyfajta "cserbenhagyásként" is értelmezhette, mert úgy tûnhetett, hogy közömbös számára a családja sorsa. Nem kizárt az
sem, hogy Ön túlságosan idealizálja édesapját, a békére, harmóniára törekvõ természetét, és nem tudatosult Önben, hogy volt olyan idõszak az életében, amikor egy határozottabb, erõsebb apára lett volna szüksége.
Megtalálni a realizmus és az idealizmus közötti egyensúlyt
Édesapjáról bonyolult kép alakult ki Önben. Örökölte tõle a szépség, a tisztaság és a kifinomultság iránti vonzalmát, és hozzá hasonlóan Ön is nehezen viseli az érzelmi jellegû konfliktusokat. Ön kifinomult esztétikai és intellektuális érzékkel
rendelkezik. Személyiségének van egy határozatlan, passzív oldala, amely igyekszik kerülni a konfliktusokat, és próbál - akár a saját érzései megtagadása által is - örömet szerezni másoknak. Elképzelhetõ, hogy az édesapjához hasonlóan Ön is túlzottan
idealista, és szeretné, hogy az élet problémamentes, harmonikus legyen. Hajlamos csalódottá, kiábrándulttá válni, amikor realistábban kellene látnia az élet dolgait. Fontos lenne, hogy ne azonosuljon tudattalanul az édesapja értékeivel, hanem alakítsa
ki a saját értékrendjét, mert ez által a béke iránti vágya is összhangba kerülhetne azzal a realista szemlélettel, amire olykor nagy szükség van az életben.
Anya-kép a férfi képletében
Az anya az apához hasonlóan nem egyszerûen csak egy ember, hanem egy alapvetõ életszemléletet, viselkedésmintát szimbolizál. A születési képletben megjelenõ anya-kép három dologra utal. Egyrészt megmutatja az édesanyjával való kapcsolatának
legfontosabb jellemzõit. Ezek nagyrészt ismertek lehetnek Önnek, de néhány meglepõ jellemzõvel is találkozhat, mert ezek nemcsak az õ külsõ viselkedésére utalnak, hanem lelki világára is, a tudattalan dolgokra, amelyek ettõl még nagyon erõs hatással
voltak Önre. Másrészt kifejezi, hogy mit jelent Önnek a nõiesség, milyennek látja a nõket, és hogyan viszonyul saját személyiségének érzelmi és ösztönös oldalához. Harmadrészt jelzi az Önben rejlõ anyai minõségeket (mivel a férfiak is rendelkeznek nõi
oldallal): a gondoskodó, a védelmezõ, a biztonságot adó énjét, az optimizmusát, alkalmazkodóképességét, és azt, hogy mennyire érzi ösztönösen, hogy mikor kell várni, és bölcsen elfogadni a fennálló élethelyzeteket.
A valódi kapcsolat hiánya
Édesanyjáról meglehetõsen bonyolult kép él Önben. Zárkózottnak, elszigeteltnek látta õt. Látszólag valószínûleg jó anya volt, törõdött Önnel, azonban mélyebb, lelki szinten nem volt valódi kommunikáció kettejük között. Elképzelhetõ, hogy ennek okát az
adott körülményekben kell keresnünk, talán beteg volt, nem éltek együtt, vagy nem tudott annyi idõt és energiát fordítani a gyermekeire, amennyit szeretett volna. Az is lehet, hogy gátlásos, magányos jellem volt, akihez emiatt nehéz volt közel
kerülni, és képtelen volt nyíltan kimutatni az érzéseit. Gyermekkorából emiatt hiányzott az igazi melegség, ami Önt is kissé zárkózottá tette. Önnek sem könnyû kifejezésre juttatni érzelmeit és gondolatait, néha úgy érezheti, mintha nem is élne
valójában. Ennek az édesanyjával való kapcsolat az oka, amit szintén nem érzett "valódinak".
Elhanyagolt érzelmi igények
Az Önben élõ anya-képnek nagyon pozitív oldalai is vannak. Érzelmileg magabiztosabbá kellett válnia, és ezzel együtt kétségtelenül fejlõdött személyiségének racionális oldala is. Fontos lenne, tisztábban látnia, hogy milyen értékrend alapján kellett
élnie gyermekkorában. Nem tulajdonít elég jelentõséget az ösztöneinek, az érzelmeinek, és nem tud megbízni bennük. Az érzelmi elszigeteltségének oka az édesanyjával való kapcsolatában rejlik.
Próbálja meg értékelni az Önben élõ gyermeket, és figyeljen oda az érzelmeire és a vágyaira. Ha rátalál a lelkében élõ anyai örökség pozitív oldalára, akkor többet nem veszítheti el kapcsolatát az ösztöneivel. Kifejlesztheti személyiségének azt az
oldalát, amelyet gyermekkorában nem élt meg, vagy nem értékeltek Önben: az együttérzést, mások támogatását, és képzeletvilágának megjelenítését valamilyen kreatív tevékenységen keresztül.
Születési képletében kirajzolódik az édesanyjának egy másik énje is, ami bizonyos szempontból ellentmondásban áll azzal, amilyennek látja õt.
Az önfeláldozó-szerep
Édesanyja személyiségének egyik része olyan volt, mint egy örök kislány. Minden konvencionális és felelõsségteljes viselkedése ellenére, a lelke mélyén nyughatatlan kalandozó jellem volt, tele lelkesedéssel, a romantika és az izgalmak iránti vággyal.
Hajlamos volt úgy tekinteni az emberekre, mint mesehõsökre. Ez a kreatív, vidám szellemiség kétségtelenül konfliktusba került a hagyományos anya- és feleségszereppel. Ha édesanyja konzervatív és félénk volt, akkor nem tudta megélni ezt a játékos
énjét, ami valószínûleg csalódottá tette õt. Ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy különbözõ manipulatív játszmákba kezdett: például hamar gyógyuló betegségekkel próbálta magára vonni szerettei figyelmét.
A romantikus jellem kiszabadítása
Fontos lenne, hogy szembesüljön édesanyja teátrális és színes egyéniségével, mert ez a jellemvonás Önben is megvan. Ha ezt nem tudatosítja magában, akkor fennáll annak a veszélye, hogy azonosulni fog az õ csalódottság-érzetével is, és megpróbálja majd
megélni azt, amit õ nem tudott, egészen addig a pontig, amíg rá nem jön, hogy úgy él, mint egy örök kamasz: világmegváltó álmokat kerget, de végül is semmit sem ér el az életben. Anyai öröksége alapvetõen egy vidám, kalandvágyó, kíváncsi természet.
Próbálja meg nem mártírként kezelni édesanyját, és elkerülni, hogy tudatalatt egyszerre azonosuljon a boldogtalan, és a játékos énjével is. Saját, egyedi módon kell megélnie magában az édesanyjától örökölt tulajdonságokat, mert akkor hozhatja ki a
legtöbbet belõlük.
V. KAPCSOLATMINTÁK
A kapcsolatok a legmisztikusabb, legszebb, egyúttal legtöbb problémát okozó emberi élmények közé tartoznak. Az asztrológia és a pszichológia egyaránt arra tanít bennünket, hogy ami a kapcsolatokban történik, az soha nem véletlen, sem a kezdetük, sem a
lefolyásuk, sem a bennük elõforduló konfliktusok, sem a végzõdésük. Ám az asztrológia sem képes azt megmondani, hogy jó vagy rossz házasságra "ítéltettünk", mint ahogy azt sem, hogy egy Rák- vagy egy Nyilas-szülött lesz az ideális partnerünk. A
horoszkópunk arról tájékoztat, hogy belsõleg milyenek vagyunk, és ebbõl eredõen milyen minták, igények és késztetések játszanak közre a másokhoz fûzõdõ kapcsolatainkban. Nem lehetünk másmilyenek, mint amilyenek vagyunk, és azt sem tehetjük meg, hogy
visszaküldjük a horoszkópunkat azzal, hogy más személyiséget kérünk magunknak. De azt megtehetjük, hogy igyekszünk minél tudatosabbak lenni. Mindig módunkban áll törõdni az ügyeinkkel, szabályozhatjuk az igényeinket, hiszen ez nem a partnerünkön,
hanem rajtunk múlik, és azt is megtehetjük, hogy az örömöt, a bánatot kreatív módon dolgozzuk fel.
A következõ bekezdések arról szólnak, hogy milyenek az Ön igényei és tipikus viselkedési mintái a közeli kapcsolatokban. A leírás arra épül, hogy Ön hogyan jön ki a nõkkel. Ha viszont azonos nemûvel él közeli kapcsolatban, akkor is ugyanazok a
tulajdonságok érvényesek Önre. Bármilyen is az Ön szexuális orientációja, akkor is azonos önmagával - és végsõ soron a belsõ természete szabja meg a szerelmi irányultságát.
A párkapcsolatok témakörét már korábban érintettük, amikor a születési képletében hangsúlyos archetipikus jellemeket tártuk fel. Emiatt elképzelhetõ, hogy a következõ leírás részben már ismerõs lesz. Az is elõfordulhat, hogy ezzel a leírással együtt
ellentmondásos képet kap a párkapcsolataihoz fûzõdõ viszonyáról, ez azonban alapvetõen az Ön lelkében levõ ambivalenciára utal.
Vonzódás egy racionális partnerhez
Olyan közeli kapcsolatban van a tudatalattijával, hogy könnyen fellengzõssé válhat. Ez azt jelenti, hogy különleges képzelõereje miatt azt gondolhatja magáról, hogy nagyon egyedi és tehetséges, ezért nem kell foglalkoznia az unalmas hétköznapi
teendõkkel. A fantázia birodalmában otthonosan mozog, nem tanult meg azonban felelõsségteljesen dönteni világi ügyeiben. Szélsõségesen romantikus természete miatt olyan nõkhöz vonzódik, akik képesek megszervezni a saját életüket, és titokban reméli,
hogy az Ön dolgait is elrendezik majd.
Tanulja meg méltányolni a gyakorlatiasságot is
Egy racionálisabb, gyakorlatiasabb szemléletû partnerrel nagyon jó kapcsolatot alakíthatna ki. Legyen azonban óvatos, mert hajlamos felmenteni magát a földi kötelezettségek alól, és úgy kezelni a partnerét, mint aki egyben a házvezetõnõje és a
titkárnõje is, elvárva, hogy megkímélje az Ön szent lelkivilágát a ronda külvilágtól. Próbálja meg egyenrangúként kezelni partnere adottságait, és engedje, hogy megtanítsa Önt boldogulni a földi életben ahelyett, hogy vele intézteti az ügyeit. Nehéz
dolga lenne, ha valaki nem figyelne a számlák befizetésére, a gyerekek iskolai dolgaira, és az elfelejtett vacsoravendégekre. Kiegyensúlyozottabb lenne az élete, ha olykor a hétköznapi teendõkkel is törõdne. Mindkét világa - a fantáziája és a
mindennapjai - egyformán szükségesek és értékesek, ezért olyan partnerre van szüksége, akivel mindkettõt meg tudja osztani.
Egy intim kapcsolat nem elég
Ön képes arra, hogy a szerelmével igazi barátságban is legyen. Ezáltal tartósabb kapcsolatot alakíthat ki, mint a szentimentális vagy romantikus érzelmeivel. Tudja, hogyan kell önálló, független lényként kezelni a partnerét. Ez azt is jelenti, hogy
képes toleráns lenni még olyankor is, ha indulatok vagy sértettség van Önben. Nem lepõdik meg partnere "hóbortjain", mert tisztában van azzal, hogy az emberek különbözõek. Függetlenül attól, hogy milyen párkapcsolati formában él, nem valószínû, hogy
néhány emberre korlátozódna az ismeretségi köre. Ez a szabadabb, nyitottabb szellemiség akkor okozhat gondot, ha olyan partnerrel él együtt, aki érzelmileg jobban kötõdik Önhöz, és inkább szeret otthon ülni, mint társaságba járni. Õszintén szembe kell
néznie azzal az igényével, hogy mennyire szoros kapcsolatra vágyik, mert Ön nem szeret hazugságban élni, és nem akar senkit sem félrevezetni. Nem arra vágyik, hogy egyszerre több intim kapcsolata lehessen, hanem egyszerûen csak érdekli a többi ember.
Ha a munkája során vagy a magánéletében elegendõ érdekes kapcsolatot tud kialakítani, akkor boldogan élhet egy tartós, stabil párkapcsolatban is.
Önfeláldozó szív
Ön egy igazán kedves ember, hatalmas szíve van, és nagyon együttérzõ tud lenni bárkivel, különösen azokkal, akik valamilyen szempontból "áldozatok". Emiatt - fõleg a közeli kapcsolataiban - különösen érzékeny, és hajlamos a szeretet nevében
önfeláldozóan viselkedni, mert mélyen átérzi partnere igényeit és problémáit. Szinte már isteni szeretettel fordul partnere felé, ezért vigyáznia kell arra, hogy ne vigye túlzásba a nagylelkûségét és az önfeláldozást. Partnere - akarata ellenére -
könnyen kihasználhatja Önt. Meg kell tanulnia olykor nemet is mondani, és a saját vágyaival is törõdni ahelyett, hogy túlzottan alkalmazkodna mások igényeihez. Nem csak partnere, hanem a barátai is nagyra értékelik az együttérzését, azt azonban már
senki nem tartja egészségesnek, ha olyan kapcsolatokba, szerelmi kalandokba keveredik - sajnálatból, vagy azért mert képtelen nemet mondani -, amelyeket aztán inkább kitörölne az életébõl. Elõfordulhat, hogy pillanatnyi együttérzésbõl túlzottan
kedves, és másokat helyez elõtérbe, amivel aztán éppen azt éri el, amit a leginkább szeretett volna elkerülni: fájdalmat okoz másoknak.
Hajlam a szélsõségekre
Az Ön mottója a szerelemben: "minél több, annál jobb". Ez jelenthet több romantikát, gyertyafényt, sok udvarlást, és esetleg több partnert is. Elképzelhetõ, hogy ezt a szemléletét azzal indokolja, hogy nem szabad birtokolnunk egymást, vagy pedig azzal
a spirituális elmélettel, amely szerint mindenkinek meg kell találnia a lélek-társát. Lehet, hogy azzal magyarázza, hogy az aktuális kapcsolata nem kielégítõ, de az is elõfordulhat, hogy õszintén bevallja, hogy szereti a változatosságot. Valószínûleg
nem könnyû egy életre elköteleznie magát egyetlen partner mellett. Ennek nem az az oka, hogy nem tud szeretni, sõt, inkább túlzottan is képes rá, teljesen át tudja adni önmagát ennek az érzésnek. Azonban vágyik a kalandokra is, mélyen hisz az eszményi
szerelemben, az ilyen romantikus szemléletnek pedig a házasság és a családalapítás az ellensége. Nincs az a szenvedélyes kapcsolat, amelyben a változatosság és az izgalmak érdekében ne lenne szükség arra, hogy olykor elutazzon kettesben a partnerével,
és közben ne foglalkozzanak a családi élettel járó kötelezettségekkel, felelõsséggel. Az is fontos lehet, hogy olykor figyelmeztesse önmagát arra, hogy ne vegye túlságosan biztosra partnerét, mert elõfordulhat, hogy inkább becsületbõl marad hûséges,
mint önszántából. Õszintébbnek kellene lennie saját nyughatatlanságával kapcsolatban, mert a kalandvágyat olyan módon is kiélheti, ami nem feltétlenül jár megcsalással. Ha azonban elfojtja személyiségének ezt az oldalát, akkor könnyen elõfordulhat,
hogy irányíthatatlanná válnak az érzelmei, és a legalkalmatlanabb idõpontban és helyen lesz elsõ látásra szerelmes valakibe.
VI. AZ INTEGRÁCIÓ FELÉ VEZETÕ UTAK
Mint az elõzõ oldalakon olvashattuk, a születési horoszkópunk mélyrehatóan bemutatja az életünk számos aspektusát. Megtehetjük azt is, hogy hátrébb lépve szemléljük a horoszkópunkat, tehát inkább teleszkópként, mint mikroszkópként használjuk, mert így
rálátásuk lesz a teljes képre. Az alábbiakban néhány tanács következik arra vonatkozóan, hogy hogyan tehetünk tudatos lépéseket az egyéniségünk alkotórészei közötti harmónia fokozására és a személyiségünk központi magvának - amit a pszichológusok
egonak: "én"-nek neveznek - erõsítésére. A szabad akarat korántsem jelenti azt, hogy átváltozzunk valaki mássá. De azt igenis jelentheti, hogy kiteljesedjünk a horoszkópunk jelezte lehetõségeink keretei között. Azt jelentheti, hogy teljes mértékben
kiaknázzuk a pszichénk valamennyi aspektusát ahelyett, hogy vakon tévelygünk, tehetetlennek érezve magunkat, és a belülrõl vagy a külvilágból érkezõ impulzusok és behatások ide-oda sodornak. Elõfordulhat, hogy két ember asztrológiai adatai ugyanazok,
de az egyik szüntelenül küszködik a belsõ démonaival, evezõjét vesztett csónakként sodródik a viharos tengeren, miközben a másiknak valahogy mindig szilárd marad a személyisége, és így biztos kézzel tudja vezetni a csónakját az óceán szeszélyes
áramlatain.
Összehangolódás a mindennapi élet ritmusával
Soha nem találhatunk rá a boldogságra akkor, ha meg akarunk szökni a hétköznapi élet elõl. Bármilyen tehetségesek is vagyunk, bármilyen erõs is az egyéniségünk, a bensõ kiteljesedésnek az az elõfeltétele, hogy megtaláljuk az összhangunkat a gyakorlati
élet szokásaival és ritmusával, beleértve ebbe az idõnk helyes beosztását, valamint testünk és szellemünk megfelelõ gondozását is. Meg kell tanulnunk azt a valamit, amit leginkább az apró részletek mûvészetének nevezhetnénk, vagyis hogy kiélvezzük
minden nap minden egyes percét, és hogy gondot fordítsunk minden egyes óránk minõségére. Testünk a legjobb barátunk és irányítónk lehet ebben, mert minél jobban igazodunk a saját természetes késztetéseinkhez és ritmusunkhoz, annál elégedettebbek
lehetünk. Ez a hozzáigazodás olyan lényeges alkotóelemekbõl áll, mint például az egészséges táplálkozás, a kellõ mennyiségû alvás, valamint az, hogy hallgassunk a testünk által küldött figyelmeztetõ jelekre. Szeretettel és nagy gonddal kell végeznünk
minden apró-cseprõ tennivalónkat, legyenek azok bármilyen banálisak és hétköznapiak is. Röviden: a boldogság csak akkor érhetõ el, ha harmonikus a viszonyunk az idõvel, az anyaggal és az élet ciklikus jellegével, kicsiben és nagyban egyaránt. Ha nem
így viszonyulunk a világhoz, akkor semmiben sem találunk majd teljes örömöt. Céljaink és személyes vágyaink elérését a mindennapi élet apró részleteiben kell szilárdan megalapoznunk, valamint abban, hogy tiszteletben tartjuk az élet ritmusát, hiszen
az ugyanúgy isteni eredetû, mint a legemelkedettebb spirituális vízió.
A hétköznapi apróságok jelentõségének felismerése Önnek esetleg nem könnyû, mert a figyelmét leginkább saját fantáziája köti le, és ez eltereli a gondolatait az élet gyakorlati részleteirõl. Ez azt jelenti, hogy esetleg keményen meg kell küzdenie a
helyes egyensúly kialakításáért. Bár Ön hajlamos volna megfeledkezni a földhözragadt dolgokról, testi porhüvelye azonban úgyis visszarántja - méghozzá esetleg egészen drasztikus formában -, ha túlzottan is képzelete és szelleme misztikus képeivel
azonosítja önmagát. Ha megpróbál két lábbal a földön állni, az nem teszi tönkre a vízióit, nem rombolja szét a hitét. Sõt, éppenséggel kitisztítja a medret, amelyben álmai folynak. Alkalmassá teszi Önt, hogy hétköznapi emberi mivoltában ne csak a
szépségnek és a varázslatnak legyen mestere, hanem a gyakorlati élet korlátjain és csalódásain is felülkerekedhessen.
Szembenézés a félreismertségtõl és a kritikától való félelemmel
Van az életnek egy olyan területe, ahol ha szembenéz a félelmeivel, jelentõsen növeli az erejét és az önbecsülését. Ez a kommunikáció és az önkifejezés területe. Ön ugyanis ezen a téren tekinthetõ leginkább félénknek, és ezen a téren érzékeny
legjobban a kritikára és az elutasításra. Ön elmélyült, gondolkodó, komoly természetû, de valószínûleg néha problémát szokott okozni az, hogy megérttesse magát másokkal. Különösen gyermekkorában lehetett ez jellemzõ, amikor esetleg sok konfliktusa
volt a testvéreivel, a tanáraival és a társaival. A hétköznapi beszélgetések Önnek nehezére esnek, és bárt kiemelkedõ tudással rendelkezik valamilyen szakterület vagy tudomány terén, ennek ellenére a mindennapos társasági életben nehézkesen mozog. Az
a gond gyökere, hogy Ön nem is várja, hogy a többiek szeressék vagy értsék, és attól fél, hogy butának, mûveletlennek és unalmasnak tartják majd. De minél több erõfeszítést tesz e probléma megoldására, és megpróbálja önmagát adni (tehát beszél azokról
a látszólag jelentéktelen érzéseirõl, gondolatairól és meglátásairól, amelyeknek nincs különösebb horderejük, de nagyon emberiek), annál kevésbé érzi majd magát elszigeteltnek. Idõvel egyre magabiztosabban tudja majd kifejezésre juttatni az Ön számára
igazán fontos, mélyebb értékeket.
Éppen az Ön egyik legnagyobb félelme (fél ugyanis, hogy félreértik vagy mûveletlennek, butának tartják), képezhet szilárd alapot a hétköznapi élete megszervezéséhez és strukturálásához. Mihelyt megtanulja jól megformázva kifejezésre juttatni a
gondolatait és az érzelmeit, mindjárt bízni kezd az önállóságában és az intelligenciájában. Könnyedebben tudja majd tökéletesíteni a legmélyebb értékeit felszínre hozó szakismereteit, mégpedig anélkül, hogy félnie kellene mások okvetetlenkedéseitõl és
elutasításától.
|
